Kiszáradok

Elhagytál, és kiszökött

belőlem a szerelem,

s minden, mi kedvet

csinált az élethez.

Testem itt maradt

kedvetlen. Szikkadt,

kiszáradt kóró leszek.

Testem sújtja az aszály,

nem kering nedv ereimben.

Lelkem úgy elporlad,

szél söpri ki belőlem,

hajtja, mint ördögszekeret,

a maradék emlékedet.

Üres kartondoboz leszek.

Majd valaki megtalál,

s a régi kacatok

töltik meg a száraz papírt,

vagy levelek, miket valaha

számára egy oly kedves írt.

S talán a fájó emlékek sora

könny-forrást fakaszt,

partján kihajt a csonkja

valami elfeledett növénynek,

s életre kelti azt.