Mindennapi mozaikok

Ferwerella• 2026. július 14. 03:07

The Piano - Zongoralecke

Meghalt Sam Neill. A legtöbb cikk a Jurassic Park sztárjaként említi, holott számos filmben szerepelt, remek alakításokkal. Az egyik maradandó alkotás ezek közül a The Piano - nálunk Zongoralecke címmel adták. Rám nagy hatással volt, nem csak az érzelmi része, de lenyűgöző képi világa és Michael Nyman csodálatos zenéje miatt is. Egyébként ebben a filmben találkoztam először a maori néppel is. Én most így emlékezem, hallgatom ezt a gyönyörű zenét. Mennyi érzelem és szenvedély van a filmben, és besűrítve a zenébe. Ha valaki még nem látta, ajánlom. Ha valaki nem ismeri a zenéjét, hallgassa, hagyja, hogy beborítsa.

Zongora

A dallamok szállnak,

az érzések áradnak,

a ritmus adja az ütemet,

a vágy lüktetését.

A melléütések karcolnak,

a bőrömön akarom érezni.

Nem lehet minden fekete és fehér,

sosem volt ennél bonyolultabb.

Akarom a melléütéseket,

le akarok csúszni a zongoraszékről,

miközben te játszol,

s a hangszered én vagyok.

https://youtu.be/Jnh1frpKma8?si=sUEEe6S_qDy6jZiP

1 hozzászólás

Ferwerella• 2026. július 14. 02:23

A párhuzamosok sosem találkoznak

Te vagy az a nő,

aki ha betoppanna az életembe,

gyökerestül forgatna fel mindent.

Érzem, hogy álmaim nője te lennél,

akivel életem leélhetném, s a végén

ősz fejem hozzád hajtanám le,

s szorosan tartanád reszkető kezem.

Most is, és akkor is,

imádnálak, mindörökre.

Csak egy baj van,

hogy addig kerestelek,

lekéstem rólad,

és te más életébe előbb toppantál be.

Te vagy az a férfi,

akire vártam hosszú éveken át,

akivel hallanánk egymás gondolatát,

és be tudod fejezni a mondatom.

Lennék örökre a társad,

akire ha nézek, szemedben magamat látom.

S végül, egy életet leélve,

öregen ülve egy padon,

fejem nyugtatnám a válladon.

Csak egy baj van,

hogy hiába vártalak,

túl későn jöttél,

és a holtomiglant már kimondtam másnak.

2 hozzászólás

Egyéb

Ferwerella• 2026. július 11. 00:30

Álmodtam veled 1. – Temus esernyők

Ma azt álmodtam, hogy anyám házában vagyok, és éppen induláshoz készülődök. Öltözködöm, kifestem magam. Szakdolgozatot írok, és ahhoz kellett interjúkat csinálnom, vagy kérdőívet kitöltetnem. Cseppet sem zavart, hogy hajnali két óra van, mégis természetes volt, hogy el fogok indulni és majd találni fogok valakit, akit kikérdezhetek. Ekkor beállítottál te és egy közös ismerősünk. Ez is teljesen természetes volt, hogy ti oda vidékre hajnali kettőkor beállítotok. Persze nagyon örültem nektek, és kapóra is jöttetek, rögtön lett két interjúalanyom. Hajnali kettőkor.

Örültünk a találkozásnak, az étkezőben beszélgettünk, nevettünk. Anyám otthon volt és aludt a hálószobájában, és véletlenül sem ébredt fel a mi zajongásunkra. A telefonomat együtt néztük, és te egészen hozzám simultál, a karunk összeért. Bogarásztuk a kérdéseket, nevetgéltünk és aztán megsimogattam a hátad. Egészen meghitt, gyengéd jelenet volt.

A következő snitt az álomban: már nappal van, még mindig anyám házában vagyunk, és rajtatok kívül még legalább hat másik, számomra idegen ember nyüzsög a házban. Mindenki szorgoskodik, pakolnak, rámolnak, takarítanak. Anyám nem vesz részt benne, nincs otthon, dolgozni ment. Az egyik szorgoskodó az anyukád, aki egyszerre keveréke Lorán Lenkének, Hacser Józsának és Oszvald Marikának. Kinézetre Lorán Lenke és Oszvald Marika, a hangja Hacser Józsa, a temperamentuma Oszvald Marika. Kacarászik, feltűnően vidám és jókedvű. Harsány, kiabál, osztogatja az utasításokat, már tényleg csak a cigánykerekezés hiányzik. Anyukád odakiabál valakinek, hogy piacra akar menni, és kellene egy jó esernyő. Mert a piacozáshoz kell, hogy legyen az embernek jó esernyője vagy esőkabátja, meg egy jó kosara.

Mire egy másik, ismeretlen idősebb nő visszakiabál neki, hogy a lépcső mellett látott egy csomó esernyőt, van köztük Temus is. Ezen nevetnem kellett még álmomban is, anyám tényleg szokott rendelni a Temuról. Egy jó nagy esernyőtartóban legalább tíz darab nagyméretű esernyő van beszúrva. Csodálkozom… anyám tuti, hogy nem tart otthon ennyit. Anyám csak ritkán jár piacra. Az anyukád kivesz egy esernyőt, halvány barnás-zöldes színe van, körben fodorral, és világosbarna kiskutyák vannak rajta. Vicces és inkább gyereknek tudnám elképzelni, de neki ez kell. Úgy tűnik, hogy tényleg el fog menni a piacra. Közben végig nevet és olyan vidám.

Te ekkor kijössz a lépcső melletti fürdőszobából, meztelen felsőtesttel, olyan vékony vagy, mint egy tizenéves fiú, és ezt már álmomban is furcsállom. Odalépek hozzád és kérdezem, hogy minden rendben veled? Talán beteg vagy? De csak ingatod a fejed. Egészen fiatal vagy, már az arcod is olyan, mint egy fiatal srácnak, kölyökképed van. Nem értem a dolgot. Ekkor valami kizökkent, és felébredek.

Jókedvűen ébredek, szinte fel vagyok töltekezve az álom miatt. Nahát, éppen veled álmodtam. Hónapok óta nem találkoztunk, milyen jó volt, legalább így együtt lenni. Az első percek után lassan ízlelgetem az egészet, keresem a jelentését.

Nem írok szakdolgozatot, nem is írtam mostanában, és nem is tervezem. Nem kell senkit kikérdeznem, nem fogok interjúkat csinálni. Hová is gondoltam nekiindulni hajnali kettőkor? Anyám pedig biztosan felébredne, ha vendégek állítanának be az éjszaka közepén. Ennek így se füle, se farka.

A folytatás még furább. Édesanyád néhány évvel ezelőtt meghalt. Sosem találkoztam vele, nem is láttam még csak fényképen sem. De meséltél róla. Külsőleg máshogy képzelném el. Nem volt felhőtlen a viszonyotok. Szerintem sosem volt olyan jókedvű és harsány, ahogyan megálmodtam. Az álom végén pedig fiatal voltál, még élt az édesanyád, és annyira vidám volt. Talán ilyen is lehetett egyszer, mielőtt elkezdődött volna nála a betegség. Ez egy visszaugrás a múltba. Olyan vékony több mint húsz éve lehettél, most meglett férfi vagy, borostás, elkezdtél őszülni, pocakot növesztettél. Az álom elején pont így is néztél ki, mint igaziból, mint amilyen most vagy. Nahát, ez a félmeztelen felsőtest, ezen mosolygok magamban, majd elkomolyodok.

A mostani álom már a harmadik az elmúlt két év alatt…

Szólj hozzá!

Ferwerella• 2026. július 10. 23:58