Ferenc75 blogja
Az élet fonala
(angyal)
Egy gyermek, melyet vertek,
s kísérletet tettek,
fogságban élő,könnyesen mesélő,
nehezen de túl mindenen,
feltárta, mert ő az egyetlen.
(fiú)
Mikor testem segítségért kiált,
lelkem kívülről nézte utolsó sóhaját.
Miért kellett, hogy itt vége
legyen?Eddig volt megírva életem?
Látom belső szerveim,
melyet dobozba tesznek
óvatosan,vigyázva,
nehogy sérüljön a drága.
(angyal)
A fájdalom csontig hatol,
test üres, néma kőszobor.
(fiú)
Nem értem, miért akarják vesztem
hisz én csak megszülettem.
Lehet azért, hogy más élhessen?
(angyal)
A fiú anyja ezt meglátta
gyermeke halva a sárba,
a kihűlt nyitott teste fölött megállva,
térdre rogyva, sírva a világba.
Nem tud szólni
a fájdalom elszorítja torkát,
halott fiát öleli át.
(fiú)
Ne sírj édesanyám
én már boldog vagyok,
megszabadultam az élettől,
mely mostohán eldobott.
Úgy érzem most körbevesz
a szeretet fénye, mely
oly kedves és melengető,
azt hiszem haza értem,
mellettem a teremtő.
(angyal)
Az életünk fonala, ha megszakad
csak egy pillanat,
vagy egy hosszú folyamat,
kinek ez, kinek az
a lényeg hogy örökké nem tarthat.
2011
Vérző Hold
(angyal)
Ez a lány amit megélt,
fájdalmat,kínt,gyötrelmet,
ő nem kért, mégis kapott
aznap vérző hold váltotta
a ragyogó szép napot.
(lány)
Éreztem életem már lassan véget ér
mozdulni nem birok,
érzem sűrű a vér, mely körülöttem megfagyott.
A sírás is alább hagyott, már egy szó se
hagyja el a számat,
pedig úgy kiáltanék édesanyámnak.
Egy ember sírva közelit, mellém térdel,
nem látja, hogy itt állok, nem a vérben kiáltok.?
Nem hallja szavam senki,
még mindig ott fekszem, élettelen és üres a testem.
Egy fehér fényt látok, álmodom?
nyugtató és békés
oly kellemes ez az érzés.
(angyal)
Fölriadt, s körbe nézet
nem ismerte ezt a képet
még nem látott ilyen szépet,
és nem érzet ilyen melegséget.
(lány)
Miért érkeztem én ide?
hisz életem,melyben volt értelem
melyet gyorsan el is kellett felednem,
mert gyenge voltam és védtelen,
nem volt tiszta,s nem volt szép.
Nem tudom ezt velem miért tették?
De nem haragszom rátok,
Csak tegyetek a síromra szál virágot.
2011
Találkozás
Úgy gondoltad
Minden jobb lesz,
Ha életed kioltod,
Lekapcsolod,
Ezzel megoldod.
Most már nem fáj,
Nem bánt senki se,
Lelked nyugodt, árva,
Nem lépsz többé,
E mostoha világba.
Remélem gondod
Elillant sebesen,
Szemed többé
Nem sír könnyesen.
Csak a fény, az egyetlen,
Ki átölel szelíden.
Olyan súly volt válladon,
Melyet nem tudtál temetni?
Inkább magad próbáltad
A kötélen levetni?
Álmod mélyén magányodba,
Lapozod az emlékeket,
Édesanyád a távolból,
Mosolyogva integet.
Ölelésre nyitod két karod,
Karjaiban, gyermeke andalog.
2012-09-20