barnaby blogja

Megcsodáltam sok-sok képet.
Bekapcsoltam  a számítógépet,
nyitottam oldalt, nem volt foglalt, hamar bejött. Semmi erotika,vagy pornó.
Tájképek voltak mindenütt. Porhó,
vízesés, kék ég...semmi kétség, művészetre leltem. Nem lehet semmi "bukta", akár egy éhes kukta nézelődtem a szépségeken.
Nekem nem hátrányos a részvétem  a szép festmények élvezetében. Így a lélek sem "kátrányos", mint némelyik lábas alja.
Régi képeken a "ráncokat" kivasalja
a jó  szerkesztő program. 
Ez etikus, vagy talán aljas?  Ma minden  "szabadon úszik".. Hogy valódiak az tuti, mert mindegyiken ott az alkotó névjegye.
Néhol elmosódott egy egy kontúr
eláll a lélegzet, s a szavakon túl csak csodálat. Mintha élne, és nőne a pázsit,
ahol vakond túr girbe-gurbán enyhe árnyat.
Emitt egy frissen ébredt inas ásít,
 majd lenyel, mintha éhes lenne...
Mestermű az bizonyos, hamísítvány van ezer
Szükség van tehát az éles szemre,
és némi jártasságra  a művészetben.
Ennél szebben a pillanatot kevesen festenék meg.  A művész kenterbe verte volna a mai moderneket...
Letettem arról, hogy festő legyek. Inkább írok. Vagy szívesen ülök modellt neked...amíg bírok.

Tavaszra hív a dal a tánc,

repülve száll a szoknya,

se ránc, se gyöngyfüzérű lánc,

mi rajtad egybe fogja…

Pirulva, szemlesütve néz

mosollyal arcán csitri lány.

Kigombolt blúza int nyakán

tekintetem úgy vonzza.

Ah, mi formásan szép kebel!

Vért bőszít, s engem ingerel...

Szelídből vaddá válva rég,

agancsos dúvad lettem én...

Nevet szeme, mert "tetten ért"

nem neheztel rám a "tettemért".

 Nem is jár szemlesütve már.

 Ragyog az arcán napsugár.

Védőfallal „álcázott” bádogváros,
szemétkupacokkal. Itt az utca sosem sáros.
Korcs kutyákat terelnek záros
határidőre karanténba...egészségre káros
a hegynyi kutyagumi. A sterilizáció sosem sunyi.
Ne szaporodjatok ti sem ebek! Eleven
sebek felszakítottan, dongják apró legyek.
Izzik a nap, pokoli a forróság...mindenféle
csökött népség, Gorgó-trák, mameluk és félvér
Ócskavasak között király, aki él- hal a rézért...
Szines álmok, hazug-aranyban,
boldog guberálók feslett girardi kalapban...
Kinn, a falon túl unalmas az élet; semmi
ökölharc, túlélési kényszer.
Roskadozó kirakatok, hidegfénnyel tűz a sok ékszer…
Reumás gyötrésben a hát, nyak, derék, kézfej,
és ha bedöglik a légkondicionáló?
Mindenkit megvéd a szociális háló.
Tiltsák ki az emeletes buszokat!
Túl magasról van a kilátás!
Messze hordja a szél a "fals" hangokat.
Ne legyen több panasz, csak"csend és kiáltás"…
„Mindenütt jó, de legjobb otthon”
Ezt annyian nem értik meg!
„Menjetek békével haza!”
De csak zúg a tömeg, zúg a tömeg...
Végre valami szépség! Csinos egyenruhákban
rendeznek marcona izom-fiuk
csatajelenetet. Az ütlegből sokaknak kijut,
végül katarzis: nincs csalás, bűvészkedő kókler.
Eltüntet mindent egy hatalmas dózer...

Ezt a verset a Poet szerkesztősége elutasította, pedig csak okuló, és figyelmeztető szándékkal született...most sem értem ,mi volt az a csúnya, Lelkirleg megrendítő mondat, vagy mondatok, amelyeket egy mai tizenéves már ne hallott volna, vagy látott volna, és ne menne el hallatán szemrebbenés nélkül...de nem célom, és feladatom, a mai gyerekek lelki világának elemzése, sem megzavarása, ezért itt próbálom megosztani gondolataimat, amiket már amúgy is ismerhetnek, és még csúnyább dolgokat láthattak, hallhattak a médiákból, sikerfilmekből...