barnaby blogja
EgyébFestményéket nézegetve
Megcsodáltam sok-sok képet.
Bekapcsoltam a számítógépet,
nyitottam oldalt, nem volt foglalt, hamar bejött. Semmi erotika,vagy pornó.
Tájképek voltak mindenütt. Porhó,
vízesés, kék ég...semmi kétség, művészetre leltem. Nem lehet semmi "bukta", akár egy éhes kukta nézelődtem a szépségeken.
Nekem nem hátrányos a részvétem a szép festmények élvezetében. Így a lélek sem "kátrányos", mint némelyik lábas alja.
Régi képeken a "ráncokat" kivasalja
a jó szerkesztő program.
Ez etikus, vagy talán aljas? Ma minden "szabadon úszik".. Hogy valódiak az tuti, mert mindegyiken ott az alkotó névjegye.
Néhol elmosódott egy egy kontúr
eláll a lélegzet, s a szavakon túl csak csodálat. Mintha élne, és nőne a pázsit,
ahol vakond túr girbe-gurbán enyhe árnyat.
Emitt egy frissen ébredt inas ásít,
majd lenyel, mintha éhes lenne...
Mestermű az bizonyos, hamísítvány van ezer
Szükség van tehát az éles szemre,
és némi jártasságra a művészetben.
Ennél szebben a pillanatot kevesen festenék meg. A művész kenterbe verte volna a mai moderneket...
Letettem arról, hogy festő legyek. Inkább írok. Vagy szívesen ülök modellt neked...amíg bírok.
Gonosz lélek
Szarvasok szemébe nézek,
örökkön-örökké fájok,levedlik kékje az égnek,összegyűl szennyel, besároz.Vonaglok "szeres" füvektől,pocsolyák bűzétől hányok,testem hemzseg a nyüvektől,eltemet köddel az árok.Üszkös ágakra kiülnek,nappali fényben a baglyok.Szeráfok zenéje fülükneka csettegő denevér hangok.Farkasok felemelt fejjelnémán merednek a holdradaluk nincs, megkeseredvegyászban fáj mindegyik torka.Siratja bocsát a medve,elvitte az ember-horda,"a lánc, mintha közel csengne!"Vérrel csorog a nyomukba.Ma este meghalni készülaz erdő, állat és ember,harang zúg, meghasad végül,harag dúl gyásszal szívekben.Evakuáció pléh-box...
Védőfallal „álcázott” bádogváros,
szemétkupacokkal. Itt az utca sosem sáros.
Korcs kutyákat terelnek záros
határidőre karanténba...egészségre káros
a hegynyi kutyagumi. A sterilizáció sosem sunyi.
Ne szaporodjatok ti sem ebek! Eleven
sebek felszakítottan, dongják apró legyek.
Izzik a nap, pokoli a forróság...mindenféle
csökött népség, Gorgó-trák, mameluk és félvér
Ócskavasak között király, aki él- hal a rézért...
Szines álmok, hazug-aranyban,
boldog guberálók feslett girardi kalapban...
Kinn, a falon túl unalmas az élet; semmi
ökölharc, túlélési kényszer.
Roskadozó kirakatok, hidegfénnyel tűz a sok ékszer…
Reumás gyötrésben a hát, nyak, derék, kézfej,
és ha bedöglik a légkondicionáló?
Mindenkit megvéd a szociális háló.
Tiltsák ki az emeletes buszokat!
Túl magasról van a kilátás!
Messze hordja a szél a "fals" hangokat.
Ne legyen több panasz, csak"csend és kiáltás"…
„Mindenütt jó, de legjobb otthon”
Ezt annyian nem értik meg!
„Menjetek békével haza!”
De csak zúg a tömeg, zúg a tömeg...
Végre valami szépség! Csinos egyenruhákban
rendeznek marcona izom-fiuk
csatajelenetet. Az ütlegből sokaknak kijut,
végül katarzis: nincs csalás, bűvészkedő kókler.
Eltüntet mindent egy hatalmas dózer...
a felbolygatva vershez...
Ezt a verset a Poet szerkesztősége elutasította, pedig csak okuló, és figyelmeztető szándékkal született...most sem értem ,mi volt az a csúnya, Lelkirleg megrendítő mondat, vagy mondatok, amelyeket egy mai tizenéves már ne hallott volna, vagy látott volna, és ne menne el hallatán szemrebbenés nélkül...de nem célom, és feladatom, a mai gyerekek lelki világának elemzése, sem megzavarása, ezért itt próbálom megosztani gondolataimat, amiket már amúgy is ismerhetnek, és még csúnyább dolgokat láthattak, hallhattak a médiákból, sikerfilmekből...