Gonosz lélek

barnaby•  2017. január 19. 23:11

Szarvasok szemébe nézek,

örökkön-örökké fájok,

levedlik kékje az égnek,

összegyűl szennyel, besároz.

Vonaglok "szeres" füvektől,

pocsolyák bűzétől hányok,

testem hemzseg a nyüvektől,

eltemet köddel az árok.

Üszkös ágakra kiülnek,

nappali fényben a baglyok.

Szeráfok zenéje fülüknek

a csettegő denevér hangok.

Farkasok felemelt fejjel

némán merednek a holdra

daluk nincs, megkeseredve

gyászban fáj mindegyik torka.

Siratja bocsát a medve,

elvitte az ember-horda,

"a lánc, mintha közel csengne!"

Vérrel csorog a nyomukba.

Ma este meghalni készül

az erdő, állat és ember,

harang zúg, meghasad végül,

harag dúl gyásszal szívekben.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

barnaby2017. január 20. 11:44

Köszi , hogy olvastad. "összegyűl szennyel"...így értelmezd azelőtte lévősort...de szerintem nem ezért nem ment át. Talán a "szeres fű
üvek verték ki a biztosítékot. azt meg pláne nem értem. Réges a fű
üves emberek gyógyszereit nevezték annak...azért mondták, hogy"jön a "szeres ember"...nem indokoélták meg konkrétan, ezért én is csak találgatok...

skary2017. január 20. 06:07

én aszennyel helyett szennyez-t írnék...
a szűrők meg szubjektívek :)

barnaby2017. január 19. 23:13

ez a vers, számomra érthetetlen módon nem ment át a szűrőn. D

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom