örökkön-örökké fájok,levedlik kékje az égnek,összegyűl szennyel, besároz.Vonaglok "szeres" füvektől,pocsolyák bűzétől hányok,testem hemzseg a nyüvektől,eltemet köddel az árok.Üszkös ágakra kiülnek,nappali fényben a baglyok.Szeráfok zenéje fülükneka csettegő denevér hangok.Farkasok felemelt fejjelnémán merednek a holdradaluk nincs, megkeseredvegyászban fáj mindegyik torka.Siratja bocsát a medve,elvitte az ember-horda,"a lánc, mintha közel csengne!"Vérrel csorog a nyomukba.Ma este meghalni készülaz erdő, állat és ember,harang zúg, meghasad végül,harag dúl gyásszal szívekben.
Köszi , hogy olvastad. "összegyűl szennyel"...így értelmezd azelőtte lévősort...de szerintem nem ezért nem ment át. Talán a "szeres fű üvek verték ki a biztosítékot. azt meg pláne nem értem. Réges a fű üves emberek gyógyszereit nevezték annak...azért mondták, hogy"jön a "szeres ember"...nem indokoélták meg konkrétan, ezért én is csak találgatok...