Megcsodáltam sok-sok képet. Bekapcsoltam a számítógépet, nyitottam oldalt, nem volt foglalt, hamar bejött. Semmi erotika,vagy pornó. Tájképek voltak mindenütt. Porhó, vízesés, kék ég...semmi kétség, művészetre leltem. Nem lehet semmi "bukta", akár egy éhes kukta nézelődtem a szépségeken. Nekem nem hátrányos a részvétem a szép festmények élvezetében. Így a lélek sem "kátrányos", mint némelyik lábas alja. Régi képeken a "ráncokat" kivasalja a jó szerkesztő program. Ez etikus, vagy talán aljas? Ma minden "szabadon úszik".. Hogy valódiak az tuti, mert mindegyiken ott az alkotó névjegye. Néhol elmosódott egy egy kontúr eláll a lélegzet, s a szavakon túl csak csodálat. Mintha élne, és nőne a pázsit, ahol vakond túr girbe-gurbán enyhe árnyat. Emitt egy frissen ébredt inas ásít, majd lenyel, mintha éhes lenne... Mestermű az bizonyos, hamísítvány van ezer Szükség van tehát az éles szemre, és némi jártasságra a művészetben. Ennél szebben a pillanatot kevesen festenék meg. A művész kenterbe verte volna a mai moderneket... Letettem arról, hogy festő legyek. Inkább írok. Vagy szívesen ülök modellt neked...amíg bírok.