barnaby blogja

barnaby•  2017. augusztus 15. 17:21

Festményéket nézegetve

Megcsodáltam sok-sok képet.
Bekapcsoltam  a számítógépet,
nyitottam oldalt, nem volt foglalt, hamar bejött. Semmi erotika,vagy pornó.
Tájképek voltak mindenütt. Porhó,
vízesés, kék ég...semmi kétség, művészetre leltem. Nem lehet semmi "bukta", akár egy éhes kukta nézelődtem a szépségeken.
Nekem nem hátrányos a részvétem  a szép festmények élvezetében. Így a lélek sem "kátrányos", mint némelyik lábas alja.
Régi képeken a "ráncokat" kivasalja
a jó  szerkesztő program. 
Ez etikus, vagy talán aljas?  Ma minden  "szabadon úszik".. Hogy valódiak az tuti, mert mindegyiken ott az alkotó névjegye.
Néhol elmosódott egy egy kontúr
eláll a lélegzet, s a szavakon túl csak csodálat. Mintha élne, és nőne a pázsit,
ahol vakond túr girbe-gurbán enyhe árnyat.
Emitt egy frissen ébredt inas ásít,
 majd lenyel, mintha éhes lenne...
Mestermű az bizonyos, hamísítvány van ezer
Szükség van tehát az éles szemre,
és némi jártasságra  a művészetben.
Ennél szebben a pillanatot kevesen festenék meg.  A művész kenterbe verte volna a mai moderneket...
Letettem arról, hogy festő legyek. Inkább írok. Vagy szívesen ülök modellt neked...amíg bírok.

barnaby•  2017. január 19. 23:11

Gonosz lélek

Szarvasok szemébe nézek,

örökkön-örökké fájok,

levedlik kékje az égnek,

összegyűl szennyel, besároz.

Vonaglok "szeres" füvektől,

pocsolyák bűzétől hányok,

testem hemzseg a nyüvektől,

eltemet köddel az árok.

Üszkös ágakra kiülnek,

nappali fényben a baglyok.

Szeráfok zenéje fülüknek

a csettegő denevér hangok.

Farkasok felemelt fejjel

némán merednek a holdra

daluk nincs, megkeseredve

gyászban fáj mindegyik torka.

Siratja bocsát a medve,

elvitte az ember-horda,

"a lánc, mintha közel csengne!"

Vérrel csorog a nyomukba.

Ma este meghalni készül

az erdő, állat és ember,

harang zúg, meghasad végül,

harag dúl gyásszal szívekben.

barnaby•  2014. április 2. 08:13

Tavaszébredés

Tavaszra hív a dal a tánc,

repülve száll a szoknya,

se ránc, se gyöngyfüzérű lánc,

mi rajtad egybe fogja…

Pirulva, szemlesütve néz

mosollyal arcán csitri lány.

Kigombolt blúza int nyakán

tekintetem úgy vonzza.

Ah, mi formásan szép kebel!

Vért bőszít, s engem ingerel...

Szelídből vaddá válva rég,

agancsos dúvad lettem én...

Nevet szeme, mert "tetten ért"

nem neheztel rám a "tettemért".

 Nem is jár szemlesütve már.

 Ragyog az arcán napsugár.

barnaby•  2013. december 31. 16:35

Szilveszter este.

Már elénk ömölsz  új év.

S mi lábaidnál heverünk meggyötörten,

 ám boldog örömmel…

Lám, így keveredek szavaimban,

miközben ott benn,

 vadul dörömböl a vágy, hogy jöjj!

Gyulladjon fénnyel a máglya,

durranjon pezsgő, petárda,

s az égi csillagszórók között,

(nem a nap alatt, sem a hold fölött)

jöjjön el az a pillanat,

mit remélünk, hogy itt marad még

számos és számtalan napig

(úgy háromszáz-hatvan hatig)

és az angyalok sem sóhajtanak búsan,

csak buborék buggyan, s pukkan

az üveg, malac szerencse ripacs-röf

ha két hegyes mutató az  égbe döf

Átugrunk egy pillanat alatt egy évet

kívánunk egymásnak, szívből éket-szépet,

Minden földi népnek áldást-békességet.

barnaby•  2013. december 27. 22:05

Evakuáció pléh-box...

Védőfallal „álcázott” bádogváros,
szemétkupacokkal. Itt az utca sosem sáros.
Korcs kutyákat terelnek záros
határidőre karanténba...egészségre káros
a hegynyi kutyagumi. A sterilizáció sosem sunyi.
Ne szaporodjatok ti sem ebek! Eleven
sebek felszakítottan, dongják apró legyek.
Izzik a nap, pokoli a forróság...mindenféle
csökött népség, Gorgó-trák, mameluk és félvér
Ócskavasak között király, aki él- hal a rézért...
Szines álmok, hazug-aranyban,
boldog guberálók feslett girardi kalapban...
Kinn, a falon túl unalmas az élet; semmi
ökölharc, túlélési kényszer.
Roskadozó kirakatok, hidegfénnyel tűz a sok ékszer…
Reumás gyötrésben a hát, nyak, derék, kézfej,
és ha bedöglik a légkondicionáló?
Mindenkit megvéd a szociális háló.
Tiltsák ki az emeletes buszokat!
Túl magasról van a kilátás!
Messze hordja a szél a "fals" hangokat.
Ne legyen több panasz, csak"csend és kiáltás"…
„Mindenütt jó, de legjobb otthon”
Ezt annyian nem értik meg!
„Menjetek békével haza!”
De csak zúg a tömeg, zúg a tömeg...
Végre valami szépség! Csinos egyenruhákban
rendeznek marcona izom-fiuk
csatajelenetet. Az ütlegből sokaknak kijut,
végül katarzis: nincs csalás, bűvészkedő kókler.
Eltüntet mindent egy hatalmas dózer...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom