Fehér toll

A hold sárga heges virág volt

körötte fényudvar hallgatott

előtte álltam szájam tarka folt

fekete festék csíkja zaklatott.

Pillákon túl egy világ lüktetett

szirmokon számtalan éj terhe

vibráló tér s magány tüntetett

térdig jártam vak végtelenbe.

Bőr pórusán felszívott illata

hullámokban éleszt újra és újra

belülről szakadok száz darabra

halovány bőr szívemet tartja.

Élet sem alázkodik

kerék alá útra

egyszerűen álmodik

vakító fényt kútba

Acél a mérlegen

talán tíz kilogram

túloldalt virághegy

szelíd egyensúlyban.

Finomság - ridegség

erők, illat álmok

szél fújta remegés

ilyen "egyformások"..

Lehetnék szél szó, örökké ritmus

ujjongó ágak lehajló sora

suttogó reggelek éj ostora

növekvő csend alig színusz

ordító orkán nehéz priusz

letörölt könny kiadott só

feloldott szívből távozó hó..

De mi vagyok és mondd minek..

Emberi húsom s azon szemek..

Mint kiből száz tigris jóllakott

lassan a csontja is szétaszott

mégis a porból is felkapott

idővel életté álmodott..