Fehér toll
Dunnám
Mint friss dunnába kis testek
csavarodik belém lelkem is
illatok miket összeszedtem
hordom magamba s megtelik.
Ha puhának látod ma tollam
noha tekerve örvénylene
habkönnyű ujjakkal szórtam
feszült létem a végtelenbe..
Ma más leszek dunnámra fekszem
nem húz le úgy a test szava
ma zenét merek, megfürdetem
s kiold a fesztelen dala..
Főnix
Valahogy jó és rossz között
alig várt kimért szavak
s bár középen szúr, zörög
kint a fák még alszanak
érezd a fagyott héjakat
fázzál csak fázzál tenmagad
lesz még gyulladó tavasz
valami lélegzet ott akad
tükörbe nézd meg madarad.
Betűkben
Érzelmeink tőlem elszöknek
hol fájdalmak, hol öröm könnyek
kavargó füstölgő fény felem
túlcsorgó ereszték két szemem.
Addig a pontig elkergetem
míg minden tettekké fajul
könny tintává és én elkenem
betűk börtönében tán megjavul..
Párna
Szív puha párnáján elpihent értelem
okos fejecskéje végleg ellazul
szája sarkán a nyálba fulladó szó
lefőtt kávéként elcseppen ellapul.
Szív ökle ekkor ritmusát elveri
éhes zörején szótlan sír a lélegzet
fújtat újraindul, elfeledett légszomj
benne életet kér örök szeretet.
Kardigán
Hosszúra kinyúlt pulcsiujj az est
egy ágyra dobott rossz kardigán
hiába húzod kihűlt lesz a test
monoton műszál, festett láncszemek
összegyűrt, hű lelket rejtenek.
Emléket gyújt pírján a reggel
tán hajnal ma harmatból köt estet.