Tavasz

Pflugerfefi•  2020. január 26. 22:40  •  olvasva: 144


A szív még hallgat sután,
a hév már lángot korbácsol,
s majdan a lángolás után,
új lehetősègeket ácsol,


lengő periférián málik a múlt,
érzesekbe halnak az álmok,
minden ami màr règ kifakult,
ujjà született késői ( sármok )


lèt frekvencián pengő mizèria,
szorozva többel, és sokszorozva,
ami már  dühödt hisztèria,
a semmit korlátok közt ostorozva,




halódó konstrukcióvá lettünk,
magas falak közt tartózkodunk,,
elmétlennè válik minden tettünk,
most bújik szìvünkbe alkonyunk,


tavasz mèg lelkünkbe settenkedik,
lepkèk röpte  szemünkben alàzat, 
èrzékeink sírva kérik, sőt követelik,
lehetősèget ami màr varàzslat,

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pflugerfefi2020. április 30. 18:26

@legland: köszönöm véleményed!

legland2020. április 16. 20:34

Azért több ez a vers, mint egy tavaszi hangulat...gondolkodásra késztet...
Nagyon tetszett!!

Törölt tag2020. március 3. 15:54

Törölt hozzászólás.

Pflugerfefi2020. január 27. 11:21

@Mikijozsa: Miklós!
Köszönöm olvasásod, véleményed!

Mikijozsa2020. január 27. 10:40

"új lehetőséget ácsol..." adja isten úgy legyen, mert ami már rég kifakult, az bizony hasznavehetetlen, adja isten tavasz legyen, gratulám küldöm :)

Pflugerfefi2020. január 27. 10:21

@skary: ... kívànjuk...

skary2020. január 27. 10:08

jah...áhítjuk