Lélekút

 Szerettem a létezésed,                 
szerettem a hangod,
imádtam az ébredésed,
általam kinevezett rangod,


tűnt idők varázsa visszatèr,
szívembe szeget  kalapál,
amièrt a lélek ide- odaèr,
már szügyig vèrzett alapár,


semmi a minden , terebèlyes,
végérvénybe ítéltetett normál,
 tömegben lecsapó seregélyes,
tudtad, lelkembe hatoló voltál,


szerettelek ez már olcsó érzelem,
szív sincs , csak döglődő kattogás,
porba hullott  ,amit csak képzelek,
szerkesztett meddő  suttogás,


sárga fényű hold , még ígér
foszló képeket, majdan vágyakat,
reménnyel vígasztal, tán ideèr,
szerelmes hangokat hoz lágyakat,


hiszek mèg  a takart árnyaknak,
a zsebből kifizetett élvezetnek,
a csuklóból letagadott vágyaknak,
ami marad az elfolytott kèpzeletnek,


egó a brifkóban,  semmi nem számít,
penzen vett tülekedő csűrhe, hajbókoló,
lenge röptű   csicska, nem lázít,
csurgatott élhetésèrt  élve rokkoló,


szívemen már vigasz a dobbanàs
mínt kotlós ülök, és èrzelmet hànyok,
s ha majd jön a teérted robbanás,
hozzàd lelkemmel visszatalálok.