Léleksziluettek
VersKortalan
A lélek kortalan, időtlen suttogás,
reinkarnáció hangokkal töltve,
az életre hosszú nyelvet öltve,
alvó érzéseket ébreszt a szép,
misztikusnak tűnik a kép,
belűlről érkező vizit mellet
döngetve Tarzant kellet,
a lélek dühöngeni is megtanult,
karmazsin májfolttá kifakult,
turbóra kapcsolt világunk,
elementáris erővel kívánunk
kitérni, mázsás súlyokkal létünkön,
parázsló mosolyokkal a képünkön,
a bohócmutatvány nem egyszerű,
hisz zsebre vágva a szép, s a derű.
küzd a lélek, időtlen harca konok,
emberi sorsokon csattanó ostorok,
mostoha életek csillaga pillanat,
elmúló , ébredő, újra élő mint a nap!
Bíztatás
Költők voltunk, vagyunk, vagy leszünk?
az élet sikamlós rácsain túl, elveszünk?
torz vigyorral, ígézel még, jó kobold.?
züllött sorsok mámorának hinni,
sajgó léteket bíztatva feledésre,
a súlyos terheket helyettük vinni,
lelkeket segíteni, bár sokszor késve,
költők voltunk, vagyunk, vagy leszünk?
emberi hangnemünk, olcsó lárma,
harsány ébresztő, hisz elmegy eszünk,
itt a nyögve fájó , korcs valóságba,
dolgod hát tudd semmi más,
írd ki magadból, mit érzel,
nem mondják eszetlen imázs
ha néha nyugtalan félrenézel,
hangod hallik, a szíved dobban,
ki csinálná ezt nálad jobban?
Időkirály
Idő pörög , mint búgócsiga,
eszetlenül halad s hibátlanul,
törvényekre fittyet hányva,
már végtelenné átalakul,
az életre vagányan rálegyint,
mit neki egy-két múló lét,
időkirály a vágyon is áttekint,
a semminek adja mindenét,
nem érdekli a hovatartozás,
sovány vagy kövér a bagázs,
szűrt netán szűretlen a sör,
mire vágyna a sok ( ökör),
időkirály trambulinra készül,
ugrani át a sorbanállót,
míg a sík tér kiegészül,
kiveti újra az időhálót,
torz mosolya , jön kéretlenül,
vigaszon átsiklik vigyorogva,
szerepet nem játszik, ő a való,
nem úgy halad, oldalogva,
halad, megy, időnként szalad,
nem fogja szépíteni dolgát,
tudja , hogy nálunk nem marad,
nem állja útját épített gát.
Jogod lett
Megszülettél, így jogod lett halni,
élet paripát megsarkanttyúzni,
s ha átvágtatsz az életen,
át az éveken, pokolnak neki faralni,
jogod lesz halni....
láncát tépő vad kutyaként csaholsz,
űzött vad lélekkel loholsz,
értelmet nem nyerő létedet
majd nem lesz erő megtagadni,
de jogod lesz halni....
élhetsz burokban, szolidan , némán,
körmönfontan, kurroghatsz léhán,
akar így ,akár úgy megtanulhatod
jövődet zabálni, felfalni,
és jogod lesz halni....
A csend üvölt
Hallgat a csend és üvölt némaság,
szétégett réteken, már nem keresem,a feleslegessé váló borzongást,langy szellő melyet nem feledek,mit mindig kiváltott .. a zsongást,
a csend üvölt és a némaság hallgat,forr a kétség, szívekben égve,kínoz a mélység, az erény vallat,változok a végső útra érve,
hajnaloknak sértő ébredése,már - már telepített aggódás,hallgat a csend, s a kétkedéseszememre ültetett csalódás.