Léleksziluettek

Vers
Pflugerfefi•  2017. október 19. 20:06

Kortalan

A lélek kortalan, időtlen suttogás,

bolyongó ábránd , mély álmodás,

reinkarnáció hangokkal töltve,
az életre hosszú nyelvet öltve,




alvó érzéseket ébreszt a szép,
misztikusnak tűnik a kép,
belűlről érkező vizit mellet
döngetve Tarzant kellet,


a lélek dühöngeni is megtanult,
karmazsin májfolttá kifakult,
turbóra kapcsolt világunk,
elementáris erővel kívánunk


kitérni, mázsás súlyokkal létünkön,
parázsló mosolyokkal a képünkön,
a bohócmutatvány nem egyszerű,
hisz zsebre vágva a szép, s a derű.


küzd a lélek, időtlen harca konok,
emberi sorsokon csattanó ostorok,
mostoha életek csillaga pillanat,
elmúló , ébredő, újra élő mint a nap!





Pflugerfefi•  2017. október 8. 21:45

Bíztatás

Költők voltunk, vagyunk, vagy leszünk?

mit a kor szívünkböl fájón kiold,

az élet sikamlós rácsain túl, elveszünk? 
torz vigyorral, ígézel még, jó kobold.?


züllött sorsok mámorának hinni,
sajgó léteket bíztatva feledésre,
a súlyos terheket helyettük vinni,
lelkeket segíteni, bár sokszor késve,


költők voltunk, vagyunk, vagy leszünk?
emberi hangnemünk, olcsó lárma,
harsány ébresztő, hisz elmegy eszünk,
itt a nyögve fájó , korcs valóságba,


dolgod hát tudd semmi más,
írd ki magadból, mit érzel,
nem mondják eszetlen imázs
ha néha nyugtalan félrenézel,


hangod hallik,  a szíved dobban,
ki csinálná ezt nálad jobban?


Pflugerfefi•  2017. szeptember 24. 20:51

Időkirály

Idő pörög , mint búgócsiga,
eszetlenül halad s hibátlanul,
törvényekre fittyet hányva,
már végtelenné átalakul,


az életre vagányan rálegyint,
mit neki egy-két múló lét,
időkirály a vágyon is áttekint,
a semminek adja mindenét,


nem érdekli a hovatartozás,
sovány vagy kövér a bagázs,
szűrt netán szűretlen a sör,
mire vágyna a sok ( ökör),


időkirály trambulinra készül,
ugrani  át a sorbanállót,
míg a sík tér kiegészül,
kiveti újra az időhálót,


torz mosolya , jön kéretlenül,
vigaszon átsiklik vigyorogva,
szerepet nem játszik, ő a való,
nem úgy halad, oldalogva,


halad, megy, időnként szalad,
nem fogja szépíteni dolgát,
tudja , hogy nálunk nem marad,
nem állja útját épített gát.





Pflugerfefi•  2017. augusztus 25. 16:26

Jogod lett

Megszülettél, így jogod lett halni,

élet paripát megsarkanttyúzni,
s ha átvágtatsz az életen,
át az éveken, pokolnak neki faralni,
jogod lesz halni....


láncát tépő vad kutyaként csaholsz,
űzött vad lélekkel loholsz,
értelmet nem nyerő létedet
majd nem lesz erő megtagadni,
de jogod lesz halni....


élhetsz burokban, szolidan , némán,
körmönfontan, kurroghatsz léhán,
akar így ,akár úgy megtanulhatod
jövődet zabálni, felfalni,

és jogod lesz halni....




Pflugerfefi•  2017. augusztus 16. 21:54

A csend üvölt

Hallgat a csend és üvölt némaság,

mint farkashorda vonít a teliholdra,

fájó sebbé varrasodik a valóság,

félretolt idő szűkül asztalomra,


szétégett réteken, már nem keresem,

a feleslegessé váló borzongást,

langy szellő melyet nem feledek,

mit mindig kiváltott .. a zsongást,


a csend üvölt és a némaság hallgat,

forr a kétség, szívekben égve,

kínoz a mélység, az erény vallat,

változok a végső útra érve,


hajnaloknak sértő ébredése,

már - már telepített aggódás,

hallgat a csend, s a kétkedése

szememre ültetett csalódás.