Léleksziluettek

Végteleníteni az életet nem lehet,

Patyolatkép a holdtojás,

Eső csepp az élet , érkezik és elcsorog,
útján por és hamu a lassító akadály,
könnyként arcon folyó,  elkódorog
félrevezetve a hazudós homály,


Esőcsepp az élet, fűszálon szalad,
földhöz csapódik , vírágon megmarad,
szívódik , éltet röpke létet hangtalan,
eltűnik  dícséret nélkül zajtalan,


Esőcsepp az élet, cseppnyi  varázs,
pillanatnyí érző , vérző ébredés,
mennyi rövidített síró láttatás,
hajnalra nemtelen haló késztetés,


Esőcsepp az élet, vídáman fut tova,
mosoly szalad, ő sem tudja hova,
sírni, érezni, szeretni jaj de kevés ,
esőcseppnyi èletünk kevéske szenvedés.

Megtoldom a szavakat,

teszek hozzá ragokat,
törpe létem hatalom,
már nem tudom hogy akarom
tovább hallatni hangom,
önjelölt költőcske rangom,
szellőcske a gangon,
hol éppen nem jár senki,
hiába ablakba tenni,
 nem jön a holdvilág sem,
 mert " eltanácsolta az egyetem"
 persze ettől még szerethetem,
de ott a sorban a helyemen,
már képzelhetem, hogy a fejemen
valamiféle glória, mely bő nagyon,
nem érdekel , hisz az angyalokon
is leng a a fehér ruha,  s a szárnyakon
túlnőttek a tollak, viaszos árnyakon
selejt a lét, ķöltőcske testemben
szürcsöl a lélek , égi kertemben
termett mannát, telihold vezet
göröngyös, taposott utakon,
már nem vágyom, de mutatom,
saját hittel írott szavaim,
s elkoptatott agyaraim,
túlzó vágyam még érlelem,
de ha nincs írott szóban értelem,
akkor az istent hiába kérlelem.