Léleksziluettek
EgyébHol vannak a holtak
Ha reményekkel telített a holnap,
hol vannak a holtak, éjben suttogók,a maguknak áldozó , álmodók,csúsztat a lét, ábrándokba kerget,a csúf álca csak reményt nyekerget,
mond meg nekem hol vannak a holtak,akik az életben csak sután botoltak,írtóztató a szennybe fulladó mámor,a temetni kész, emberi túlélő tábor,
hol vannak a holtak, a földben áradók,a szívvel, szeretettel, hűen vértadók,hol van az ébredő , szerető élet,ahol a végítélet holtan végetérhet....?
Mű világ
Szobám falán elvetélt idő punnyad,
veterán gondolatokkal hadakozom,
a teám asztalon hidegen szunnyad,
semmi létnek bőszen adakozom,
vesztes érzéseket diagnosztizálok,
mobilizált , virtuális félelem,
műanyagba döglött fosszíliákat
bányász ki majd a végtelen,
mű az élet, mű a virág,
mű a kaja, mű a lila tehén,
fogyókúrás kapszulát rág,
nem lép kettőt igazi tejért,
rossz útra terelő, csűrhében
tartó , műbort vedelő, torz
valóság, torzó- korzó idejében,
büdöset ereszt mint a borz,
szobám falán az árnyék
is mű gonosszá alakul,
szerethető létemből átlép,
fehér galambul nem tanul,
elfuserált életterünk sáros,
a szépet befalazva találjuk,
dohossá ködlik a város,
a semmit többé variáljuk.
Máriákhoz
Szeretettel köszöntök névnapján minden Máriát,
de a szebbik nem iránti tisztelettel,
újfent ősi nevetek iránti hódolattal,
Szívből kivánok minden jót és szépet,
Örömötök , életetek sose érjen véget.
Poet-es Máriáknak szeretettel.
Fénybe hullók
Falon mászkáló árnyakkal jön az alkony,
hűs takarásban megnyugszik a balkon,lámpákba szerelmes esti repülők,tömegben fényekbe halva merülők,nappal láthatatlan apró lények,esti fények vonzásában élnek,úgy szeretik, mint mi a napsugarat,sötétben kopogtatják az ablakokat,
bogarak, szúnyogok, pókok, legyek,velünk élve kapnak simán kegyet,esti fényeket vígaszként várva,kamikázeként az elmúlast vágyva.
Néha
Néha úgy természetes, hogy nem az,
mert a hamis olyan mint az igaz,
néha lehetne úgy ahogyan nem lehet,
úgy visszajönni, mint aki elmehet,
néha úgy halni, mint ki élni készül,
elsápadni, még ha bele is kékül,
mintha fájna úgy nevetni,
néha mindent , mindent elfeledni,
néha szép lenne , akár a rút is,
szomjazna a tele kút is,
rettegne a bátor, a hős
néha elgyengülne az erős,
néha szolid lenne a rámenős,
s börtönbe zárt, a kimenős,
hittel hinne a hitetlen,
s elképzelhető a lehetetlen,
néha az eszes lenne a buta,
roppant ügyessé válna a suta,
és balfék lenne a király,
hát így is létezne a világ.