Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Jöjj velem
Pflugerfefi• 2017. május 17. 21:26
Utak szürke porában
néhány éles kő, sérti
lábam, már nem tartom kordában,
agyam, s ha nem érti
akkor végig megyek mindenen,
emberen, dolgokon, az innenen
meg az onnanon, jöjj velem
együtt menni, s ha lábad
por lepi, én megmosom,
együtt az érzés sem lesz galádabb,
s a fájdalom is eloson,
támasz a vállam, csak érted,
sírhatsz is támasztékodon,
együtt megyünk és haladunk,
majd agonizálnak a miértek,
sírunk, majd nevetünk,
mámorban daloljuk dalunk,
elszakadt bocskor az élet,
az úton elvásik gondokon,
nem lehet sajnos kicserélned,
hát jöjj ne csak kisérts,
de ha nem, ..... remélem elmeséled, utad..
Pflugerfefi2017. május 18. 21:14
@Steel: ezért lettünk társas lények!
Pflugerfefi2017. május 18. 21:14
@skary: elmeséled?..... várom!
Pflugerfefi2017. május 18. 21:13
@merleg66: Gábor! Jól mondod! Mivel aki ír valószínű érző lélek, és az a rövíd út, meglepetésekkel kikövezve, felsérthet!
Ezáltal együtt könnyebb! Köszönöm olvasásod!
Steel2017. május 18. 13:15
együtt a gondok is könnyebbek...igen.
skary2017. május 18. 04:48
eeeeeeeeeeeee
merleg662017. május 17. 22:39
Remek vers, nagy gondolatokkal. Az "út" mindig ad okot fájdalomra, sírásra, örömre és nevetésre egyaránt. De ez csak az érző lélek/lelkek kiváltsága. Az is igaz, hogy " EGYÜTT" könnyebb. Remek versedhez szeretettel gratulálok.
Javítsd kérlek az eggyütt szót együttre. Bocsánat.