Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Akkor mèg láttalak
Pflugerfefi• 2020. május 20. 21:59 • olvasva: 159
Akkor még láttalak, mikor
már nem kellett volna,
próbànak jó lettem,
de màr az èrzés sem okolna,
hengerelt az érzés,
símított talp alá kérgesen,
túlèlni kell èlet képzés,
bőrön keresztül édesen,
felhők közt kandikál a vágy,
legendává nőnéd ki magad,
hiába, nálad már kihült az ágy,
s a múlás lassanként ragad,
igy lesz a Dávidból, pelyhüdt,
lehangolt zongora,
a szem , a lèlek még etűd,
de már nem virít tompora,
érzékek súgják perverziót,
hisz tombolnak hormonok,
de mindig kapsz retorziót,
lehet, nem így èreznek a boldogok!
2
Pflugerfefi2020. május 21. 21:11
@Mikijozsa: Köszöm Miki.
Mikijozsa2020. május 21. 12:33
de már nem virít tompora...nem idézni akarok e versből, csak mondom hangosan, felszántódhatnak az ugarok is, feltéve, ha -gratulálok versedhez, üdv legyen szép napod
Pflugerfefi2020. május 21. 12:11
@Törölt tag: Köszönöm látogatásod!
Törölt tag2020. május 21. 10:37
Törölt hozzászólás.
Pflugerfefi2020. május 21. 09:53
@skary: csukd be a szemed...:)
Pflugerfefi2020. május 21. 08:39
@kevelin: "eza napsütés ma még aranyat èr"
skary2020. május 21. 08:07
nem jó látni sé
kevelin2020. május 21. 06:21
Jó tetszik " bizony így van ez szívem szeptember végén"