A szél

Még hallom a szelet , mikor idulni készül,

hangja halk, de mint a dobhoz az ütő, kiegészül,

előszőr suttog, majd búg,  később lefetyel,

erőt gyűjt, nem vádol, csak beléd tenyerel,

persze mellé fütyörészik, új hangot penget,

sikít néha mint akit az orgazmus tekerget,

aztán süvít,  belevág a védtelen létbe,

nem kérdez, hisz senki nem kérte,

jön és karcol, homokot szór, és csikorog,

Beatles nótát dudorász, kicsit nyikorog,

majd hajba kap  a  múló hangulattal,

s lelassul aaz alig pengetett lanttal,

karmol mint doromboló , önző macska,

simogat , akár az ívásra készülö halacska,

majd tombol  borzongatón,csal, és  vezet,

majd elfújja fölötted a zuhanó felleget.