A Művészúr naplója
Házasság a műltban ,.!
Művészúr: Házasságom
Minden működhet az idő!
Éveket, számokat, sőt korokat ívelhetek át.
Van egy híd.
Ami átvisz engem.
A boldogság városába
A középkorba.
Lovam oda vezetem
S elvehetem majd a bálon.
A szerelmem
A költészet és a zene gyermekét!
Miért? , hogy utána újra itt;
Ebben a korban
Meghallhassak érted!
2010. Január. 07.
Soha Vallás ,.!
Művészúr: Búcsú vagy könyörgés
Kimondtál egy szót, Nem.
Én azt hittem ott kezdődik minden.
Rég várt érzéki életem.
Az idő ott megállt emlékszel
Borostás állam megfogtad
Mert én elfordultam.
Szemedbe nézzek?
Hisz el kell, hogy temesselek.
Szívem földje egyetlen
Sírja Te leszel.
Virágot a virágnak, nem élek
Sortalan életet. Nélküled?
Órád megállt az időd elrepedt.
Azóta hogyan éled életed?
Utazom lelkem felhő folyosóin
Fel- fel lépek a lépcsőig érted.
Emlékezetemben.
Szenvedek, ezt adták Nekem
Írjak sorokat.
Szétreped így Szívem
Karomon az Emlékek
Nem kéred?
Tedd el jó mélyre
Verseim és a monumentumok
Amiket csak Velem
De remélem átélted.
Ha most elhagysz
Ne hozz vörös rózsát a síromra
Amikor már nyugodnom kell
Ne sírjak.
Ellenségem is lehetsz
Ilyen, plátói szerelmünk el.
Fekete- fehér?
Életem szivárvány volt mindig
Hisz láttál, simogattál.
Azon az úton jártál.
Királylány, aranyat folyton találtál.
De Te, hogy búcsúznál.
Szemeid távolra is elárulnak
Most ajkaim olyan, mint a Tied.
Téged is látlak magamban.
Azért mert próbálom
Temetlek.
Két csillagod, mosolygott
Rám és a bal szemöldök
A szempilláid.
Hópihéid, lefújnám róluk
Fázós hajnalon színházból jövet.
Kezünk kapcsolata
Gyűrűvel, lánccal kötnénk össze.
Verseim tetőkön olvasnánk
Az ég alatt, a nyári forró éjszakán, a parton.
Szemeink, újra csillognánk
A Hold Farkas fénye
Az órád talán újra eltörne?
Mi ketten állítanánk meg az időt.
Örök Szerelmet ígérve.
(Régi cím: Búcsúzás a Hullócsillagtól.)
Geszteréd, a sarki pékség mellett. 2009. Dec. 13.
Film forgatás 2 ,.!
Művészúr: Akkor és Most 2.
Boldogabb hangok most
Érzed a meleget?
Ha egy pillanatra vagy örökre
De megállítottam varázsló lelkemmel
Talán mindig rohanó, kereső Szívedet.
Geszteréd, Szülői ház, a sarki pékség mellett. Nov. 05.
Film forgatásán ,.!
Művészúr: Akkor és Most
Előttem egy Lány, nézem, Kinn esik az eső,
Én is zokogok, nem tudom csodálni a Képet.
Mert most nem lehet mellettem, másodpercekre sem.
Fáj, még jobban Fáj érte a Szívem.
Talán mintha az ősznek sem lenne kedve
Csak sírni, velem, érte vagy ellene.
Szomorú dalok, zord szél és idő
Ha vele lennék, megállítanám én Mindörökre.
Napfény? Már el sem képzelem
Milyen is lehetne itt, mellettem
Nincs luxus, sem állj idő. Nem tudom
Most mi lesz, Itt és Most, Nélküle.
Soraimat már nem látom, egyre gyorsabban írom.
Könnyfátyolban, ki hinné ezt el nekem.
Egy csepp a naplómon, és a lapon, melyen
Most semmilyen versem és az, a Gondolatom.
Több napja már, és Fáj! Rengeteg sorom
Már nem vár, kiöntöm a lelkem beléjük.
Ők is meghallgatnak, és embernek néznek
Nem álmodozónak, csak holmi földi,
Halandónak, zokogónak.
Haltak most emberek a nagy hegyen
Nyugszanak szívek a homoki mélyben.
Én most is köztük lebegek Égi - Földi légben
Madarak itt nem szállnak, a szabadság jelképei Ők.
Nem vadásznak, és sohasem Várnak.
Mint Én, Emlékeidben! Most, még Élek!
Tánc, színház, egy Kávézói Szegletem.
Levetném újra magam, a régi fotelembe
Te Velem szemben ülnél S ezt a verset kezedben
Talán Szíved remegve, az enyém válaszodra várva
Már szinte Összetörve.
Előttem újra a Lány Már nem is esik, az Ősz, csak Vár!
Én sem Sírok most, Pillanat! Várj! Nézz Rám!
Mosolygok Rád, és már nem Fáj!
Geszteréd, Szülői ház, a sarki pékség mellett. Nov.5.
Festővászon ,.!
Művészúr: A csodákról és mesés képekről
Előtted, van mindig
Csak, el kell, hogy fogadd; Ő az.
Nem kell, kell életen át, várni,
Akkor már nem is, hiszed; Létezik Neked!
S már nem is fog eljönni Érted!
Nem a képzelet szüleménye; Te szülöd meg!
Ha sikerül megfesteni az életben
Azokat a festményeket, képeket
Melyek színeit eléd rakták
A vizes vászonnal.
Jegyezd meg!
Az ecset a kezedben mindig készen áll!
2010. Január. 03.