Fekete lyuk

A gravitációs örvény

A semmi sűrű, sötét roppanása
magába szívja a meggörbült teret.
Eseményhorizont rideg peremén
időtlen koromként a fény megrekedt.

Nem völgy ez, hanem éhes anyag-örvény,
amely foglyul ejti a csillag-halált.
A lángköpenyesek mozdulatlan állnak,
átlépve a létezés végső falát.

Az atomok hosszú fonallá nyúlnak,
és szétporlad minden fentről jött törvény.
A sötét örökkévalóságba vész
az összes megvakult, kozmikus örvény.

Nincs onnan visszaút, sem tiszta hajnal,
a gravitáció már mindent bezár.
A lángköpeny a végső csendbe olvad,
hol elenyészik az örökös sugár.