Erzsi-Zsu blogja

Doli-Erzsi•  2017. augusztus 11. 14:05

Amen

Imádkozz Te is velem!
Mondd, meddig van a határ?
Tán', - mégis én vesztettem?
Hidd el, Isten hazavár!
 
Halld hát meg, szíved szavát,
mert belül mélyen érzed,
szeretve nem hervadnál,
nyerj véle üdvösséget.
 
Gúnyolva megbántottál,
hozzád elszáll sóhajom,
mondd, hát mitől változtál?
Tudd szeretlek angyalom!
 
Imádkozz Te is velem!
Kérjük Istent segítsen,
bűnbánó nagy kegyelmet,
hittel szívbe terítem!

Doli-Erzsi•  2017. május 10. 09:24

Az új életem reménye

/ Milyen színre gondoltam? /
 
Az élet örömöt ad, máskor elvesz,
Most új kezdet kezdődik. Itt a remény.
A jelen, a jövőt ébresztve tervez,
A megálmodott színt összegyűjteném.
A múltamnak bűneit, megbocsájtom,
Így a szeretet színeit fröcskölöm,
Tavaszi lombos fák az útirányom,
Feldereng, az agg koromat tükrözöm.
Az utam során a fészkem kiürült,
Két kéz épít, remélem nem kártyavárt!
Az emlék szépít, idővel felüdül,
Egyszer talán majd, Ő is hazatalál.
--
Ám búcsúzáskor sírásra ne fakadj,
Nevelő szüleidtől el ne szakadj!
 
A kigondolt szavak: remény, sírás, feldereng, múlt , jövő, kezdet, elvesz, szín, hazatalál, kéz.

Doli-Erzsi•  2017. március 31. 12:21

Te voltál...

Te voltál az életem kék madara,
Hajnalt terít emléked, lila köddel,
Már nem érzek együtt a közönyöddel,
Oly fájdalmat ad a remény sugara.
 
Rám mérte Isten keserű keresztjét,
Fizetek... a sok jó tettemért, s bólint...
- Figyeld, - egyszer majd, Őrá is rákólint,
Elemészt... add a sejtelmes kegyelmét.
 
Fájó lelkem szedtem össze a porból,
Meghálálom, ha életem élhető,
A sok-sok sérelmet majd csak lenyeljük.
 
Uram! - Elég legyen már a múlt-gondból,
Talán a múltra is rátévedhet Ő...
Eljön az idő, hogy mind ezt feledjük!

Doli-Erzsi•  2017. február 13. 14:58

Ahol a fájdalom...

Ahol a fájdalom magányt ölel,
az idő sebes lelkem gyötörte,
mohás ábránd, ordítva gyűlölhet,
a konok szeretet féltést görget,
nekem már rég elapadt a könnyem,
az érzést halált tapossa könnyen,
emlék a lelkem sebessé törted,
néma szám nem vádol soha többet.

Doli-Erzsi•  2017. január 30. 11:22

Ha nem leszek

/Evokáció/

Oly de, régen voltam én diák,
meghalt, mint egy nagy álomvilág,
kifakultak a kétségeim,
eltemették már a vétkeim.
 
Az Isten azért hozzám hajolt,
a bűntől megmosva átkarolt.
Engedd, hogy meglássam arcodat,
együtt átéltünk viharokat!
 
Morbid, amit alázva adtál,
mert engem ám, csak megtagadtál,
és lám, eltűnt " a vád és a gúny ",
a kullogó percek a tanúk.
 
Nem maradt, más csak is a remény,
és a szeretet, 'mi benne ég,
felperzselt sorsom ködben úszik,
hiszen... Isten szándékán múlik.
 
Nézdd, csillag látja földi utam,
a sóhaj áthat cinikusan,
lásd, mily bánatot adtál nekem,
akkor jössz rá, ha már "nem leszek".
 
Idézet; Juhász Gyula: Mit akartam c. verséből való.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom