Erzsi-Zsu blogja

Doli-Erzsi•  2018. szeptember 4. 14:28

Szeretet húrja

Feketébe öltözteti a lelkét,
fülébe suttogja unalmas csendjét,
a múlt feléget minden meghitt vágyat,...
ajkára piruló szava úgy lázad.

A mai nap, nem hoz mást, csak szánalmat,
sirasd a közönyt, hazudd a fájdalmat,
sötétségbe burkoló csupasz cseppek,
szerető lelkek a legszerényebbek.

Mégis játszana szeretet húrjain,
felülkerekedik a fájdalmain,
szívét, lelkét kincsének odaadta,
könnyei a bánatát eláztatta.

Feledni fogja a megszáradt könnye,
valaha a megbocsájtást köszönje,
tegnap megszólította a szeretet,
hisz imára fonódott a tenyered!

2015-ös vers.



Doli-Erzsi•  2018. augusztus 12. 17:04

Elveszett remény

Ím sajogva érzed hiányt,
lelkedben van a szeretet,
mi megcsalt, nincs más, csak sirám,...
jutalmad érte, keserved!

Oh, te vén Hold, elloptad a
csillogó, tündöklő fényem,
múlt szeretet varázslata,
nincs is már ki óvjon-védjen.

Megtaposott szeretetem,
tombolni hallja szenvedőt,
s ki tudja merre lelem meg ,
a megszelídített erőt.

Mélybe dobod a múlt lelkét,
tisztitsd a halvány reményét,
letörlöd a vérző sebét,
szívbe zárod emlékképét.

2015 aug. 12.


Doli-Erzsi•  2018. július 15. 12:48

A múlt foltjai

A múlt ingét hátamon cipelem,
szégyenfoltot fájdalom terhétől,
fagyos lelket megérteni nem tud,
gyötör a kimondhatatlan szava.
 
Oly erőtlen cipelem keresztem,
kínos, hátam mögött a suttogás,
levetem fakó, fájó foltjait,
nincs baj míg Isten adja a vigaszt.

Doli-Erzsi•  2018. július 11. 09:05

Nem becsül

Szívünk összefonódva él,
életed az akarásod,
szeretetet szabdalja szét,
színjáték a vágyódásod.
 
Érved hasítaná ketté,
hisz megfontoltan rám terül,
fölényeskedő eseté,
sziszegve hagy, és nem becsül.

Doli-Erzsi•  2018. június 4. 15:36

Mindenki visszakapja

Mindenki visszakapja egyszer,
amit más ellen elkövet
Lesz még, hogy gondolkodni kezdesz,
de én már nem segíthetek

Te is majd visszakapod mástól,
amit épp ellenem teszel
Most olyan felhőtlennek látszol,
de ebben magad sem hiszel

Tudom, hogy nincs messze az óra
a biztos kétség utolér
Lecsapsz egy megbocsátó szóra,
elindulsz te még az én szeretetemért, figyelmemért

Mindenki megbánhatja egyszer
amit más ellen elkövet
Hogy holnap nem lesz-e már késő?
Arra most mit mondjak neked?


A netről hoztam! A szerző ismeretlen!