Erzsi-Zsu blogja

Mérhetetlen szeretet

lengi be a mi kapcsolatunkat

mégis mikor találkozunk

mi csak úgy nyítunk,

hogy jól összevítatkozunk,

de a másik percben

már el is felejtettük.

Kicsikémmel csajos

napot tartottunk,

erre - arra csavarogtunk

közben jókat beszélgettünk

viccelődtünk, nevetgéltünk

mint a pajkos kisgyerekek.

Mivel Ő már a párjával él

néha látogat el hozzám.

Nagyon szeretem ezeket 

a lopott órákat, perceket

amit együtt tölthetünk

azt a sok - sok szeretetet

amit hajdan neki adtam

most kapom csak igazán

Tőle szeretettel vissza.

A szemem tükrében nézem önmagam,
Nincs benne szép és jó, csak a fájdalom,
Hisz fel nem fogja már ezt a vén agyam,
Fásult a lelkem nincs is ott irgalom.
 S lásd, ahol az Ég és a Föld összeér,
Ott találkozunk Te meg én, szeretet -
Tengerén, ahol az égbolt is fehér,
Siratom, meg nem született gyermeket.
 Fájdalmas létre tapadtak a felhők,
Kérem Istent törölje le könnyeim,
Anyák napi versek nem mind hízelgők,
Szavam gyöngyszemei, igaz kincseim.
-
Bár a Nap sugara mégis szíven szúrt,
Kivívott harcom lelkembe beletúrt.

Gyermek napra írom soraimat
Neked!
Látom szemeidben
a szép mosolyod.
Nézem a huncutul csillogó orcád,
a hisztire hajló léted.
De sokszor csókolnám
a kerek pofidat,
mert Te vagy a szeretetem kincse.
Nincs nálad szebb és jobb
unoka.
Álmaimban velem játszottál...
- kopog a csend,
s visszhangzik
az ablakon!

Gondolataimat fejemben
 összekuszálja a csend.
 Sorsomba van írva
 minden rút szenvedésem.
 Megfáradt testemnek
 vágya a múltamba vész.
 Megritkult hajkoronám az őszt idézi,
 szemeim alkonyát,
 merengve- kábító fényét.
 Fáj a szeretet.
 Családom oly nagyreményű álmom,
 miben egyre csak a hiány kántál:
 ülj körém karácsonykor!

Az őszi szürke felhők régmúltról mesélnek,
szívemben élednek a folytonos remények,
oly boldog órák, a szemed fényében látom,
a múlt szerető hitét szívembe bezárom.
 
Már nem mesél nékem az önző kedvességed,
a bús kihűlt szavaimat megvívom érted,
örökké fájó érzések repülnek tova,
nem hallom a valós lelked, csak is dohogva.
 
A szép emlékeim örökre megmaradtak,
s ha jönnél, már nem acsarkodna ott a harag,
mert a szeretettől lám, megszépül a lélek,
új életet látok, ha a szemedbe nézek.