Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Te voltál...
Doli-Erzsi• 2017. március 31. 12:21
Te voltál az életem kék madara,
Hajnalt terít emléked, lila köddel,
Már nem érzek együtt a közönyöddel,
Oly fájdalmat ad a remény sugara.
Rám mérte Isten keserű keresztjét,
Fizetek... a sok jó tettemért, s bólint...
- Figyeld, - egyszer majd, Őrá is rákólint,
Elemészt... add a sejtelmes kegyelmét.
Fájó lelkem szedtem össze a porból,
Meghálálom, ha életem élhető,
A sok-sok sérelmet majd csak lenyeljük.
Uram! - Elég legyen már a múlt-gondból,
Talán a múltra is rátévedhet Ő...
Eljön az idő, hogy mind ezt feledjük!
Doli-Erzsi2017. április 3. 12:31
@Steel: Köszönöm szavaidat, kedves Steel.
Steel2017. április 1. 13:58
A múlt örök részünk, és lényegünk része is, és néha nem könnyű vele együtt élni, vagy talán inkább a fájdalmakkal, mit benne megéltünk...
Szomorú, szép sorok.
Doli-Erzsi2017. március 31. 18:32
@skary: :D
skary2017. március 31. 18:00
@Doli-Erzsi: mögúsztam :)
Doli-Erzsi2017. március 31. 17:57
@skary: Skary, bíz' nem ám :)
skary2017. március 31. 17:53
áá neménvótam :)
Doli-Erzsi2017. március 31. 16:58
@Mikijozsa: Köszönöm Miklós!
Mikijozsa2017. március 31. 15:32
Nagy gond a múlt, sokszor bajos túllépni rajta, ismerős...