Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egyszer majd...
Doli-Erzsi• 2016. március 31. 20:40
Futok a széllel, zakatol a végzet,
esővel üvöltenék, hisz megbocsásd,
hisztériám ölel, és talán szétszed,
reakcióm ad róla gondoskodást.
Úgy dübörög bennem a hiányérzet,
csillag látja földi utam, megcsodáld
sóhaj oly fényes, legyen benne részed,
meguntam az örök megalázkodást.
Könnyem gondolatom mossa oly némán,
hiányolom bőröd édes illatát,
lélek áthat a szívem hasadékán.
Eldobtad az élet fényes sugarát,
egyszer túl látsz majd, az Isten szándékán,
felnösz, s meghallod a hitnek moraját!
Doli-Erzsi2016. április 1. 22:14
@Törölt tag: Vivien köszönöm a kiemelésedet, és a méltatásodat!
Szeretettel: Erzsi
Törölt tag2016. április 1. 21:20
Törölt hozzászólás.
Doli-Erzsi2016. április 1. 17:29
@skary: A vers nem mindig arról-annak szól akinek az olvasóm hiszi, olvassa!
Skary, más szemszögből olvasd, s tudni fogod!
Köszönöm, hogy olvastál!
Doli-Erzsi2016. április 1. 17:25
@Galadriel: Pannám hüm,,,talán!
Örültem neked! Csak benéztem!
Puszi
skary2016. április 1. 05:14
háááát...nemtom
Törölt tag2016. március 31. 23:20
Törölt hozzászólás.