Alamizsnát adtál

Füstölgő gondolat,
elereszt az énem,
a meddő álmokat,
félúton felvésem.
 
Volt pár meghitt évem,
vágy a némasága,
odavonz a vérem,
élet hiúsága.
 
Eleven seb láza,
a mérge bennem ég,
szívemet vigyázza,
hiába keresnéd.
 
Íriszedbe nézve,
lelki tapasz perzsel,
jutalmat igézve,
rebeg néhány percet.
 
Sorsom ködbe kúszik,
égi kihunyt fények,
szereteten múlik,
oly büszke remények.
 
Alamizsnát adtál,
emléked porladó,
lám mégis megmartál,
életem hervadó.
 
Szertefoszlott álom,
belehalt vidámság,
ölel imádságom,
formál a bezártság.