Ahol a fájdalom...

Doli-Erzsi•  2017. február 13. 14:58

Ahol a fájdalom magányt ölel,
az idő sebes lelkem gyötörte,
mohás ábránd, ordítva gyűlölhet,
a konok szeretet féltést görget,
nekem már rég elapadt a könnyem,
az érzést halált tapossa könnyen,
emlék a lelkem sebessé törted,
néma szám nem vádol soha többet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Doli-Erzsi2017. május 10. 09:17

@Mikijozsa: Köszönöm Miklós.

Doli-Erzsi2017. május 10. 09:17

@kanalas.katalin: Katika igen, megkell tanulni vele együtt élni. :)

Mikijozsa2017. május 6. 13:39

Nagyon igaz

kanalas.katalin2017. május 6. 10:35

@Doli-Erzsi: Csak az a baj hogy mindig ott van. Sajnos az élet ilyen.:)

Doli-Erzsi2017. február 14. 16:52

@Steel: Kedves Steel!
Ezeket a verseket, amik ebben a blogomban vannak, egyszer szeretném kiadatni, hátha akinek szól,,, talán majd elolvassa...
Szívből köszönöm szavaidat.

Steel2017. február 14. 13:02

Megérintő a soraid szomorúsága, ami az elfogadásbòl is érződik. Szép lélekvers.

Doli-Erzsi2017. február 13. 18:49

@kanalas.katalin: Hát igen Katika, talán túl sok is! 😞

Doli-Erzsi2017. február 13. 18:46

@skary: ...
Szép estét!

Doli-Erzsi2017. február 13. 18:45

@Kicsikinga: Sajnos van bőven.😞
Ölellek.

kanalas.katalin2017. február 13. 16:59

Hát igen a sok fájdalom
Katika

skary2017. február 13. 16:57

...

Kicsikinga2017. február 13. 15:50

Mennyi fájdalom!
Drága Erzsikém!