Perzsi. aprók

Lágyan súgott  fülembe az északi szél ,

elhozta  nekem a tavasz leheletét,

út szélén kis sárga virág rám mosolygott,

s borostyánzöld függöny között madár búvott.

Dala szívemet álmából felkeltette,

s benne a remény csíráját elültette,

hogy a szél elsöpri a legmélyebb bánatot,

s az élet felölti a menyasszonyi fátyolt.

Félműveltséged úgy ragyogja be az eget,

mint Darth Vader szörcsögése a teret.

*

A legszárazabb sivatag is oázis a lelkedhez képest,

ki veled szóba áll, az óriásit téved.

*

Nem az a gyenge eszű, ki más mint a többi,

hanem aki magát- felébe helyezi.

Pókhálón lóg egy dög, a Berci,
annyit sem mond nekem, hogy merci,
kukkol minden reggel,
frász tör ki ,ezerrel,
nos, nekem kell világgá menni.

( Limerick ?)

Nem tudhatod, hogy a mát követi e holnap,
de ha belül szól egy felemelő szólam,
a félelmet hátrahagyva bátran mész előre,
és nem gondolsz a vérfagyasztó jövőre.

Ráült a szürke a tájra,

s nekem bizony fájna,

ha nem tudnám, hogy fényes lesz a holnap,

látod? -ez is csak egy béna kis honlap...

*

Fátyolfelhő, rekettye,

hard rock ez a brekeke,

megfútta a szél az agyam,

huzatos lett ez a szólam.

*

Locsolóvers

Nézem, ahogyan megbillenti a kölnisüveget,

mindjárt leverem a fejéről a süveget,

de megérzem azt a jellegzetes szagot,

Krasznaja Moszkva, te mindig feldobod a napom!