Viharos szonett

Perzsi.•  2021. július 9. 16:12  •  olvasva: 176

Út szélén megpihen a bús árnyvadász,

a fény aludni tér szürke szárnyakon,

fodrozódik a gomolygó felhőnász,

kis csalogány  hintázik az ágakon.


Hűsöl a nap, rejtekét felhő fedi,

vihar dúl, őrjöngő, vad táncot lejtve,

az esőtánc lassan  kezdetét veszi,

hol a lélek nagysága marad rejtve.


Harcot vív a fény a borús sötéttel,

a mennydörgés vígan harsogva kacag,

s elsirat mindent mi széppé fejlődött.


Majd fest a szivárvány  összes színével,

délibábot, varázsol pírt a harag,

mi vágyódó életek közt vergődött.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. július 9. 22:16

@negyvenkilenc: Köszönöm. De ne érezd kínosnak. Rengeteg új blog van mostanában.

negyvenkilenc2021. július 9. 21:12

@Perzsi.: Hű de kínos! 🙊 Akkor megyek is és megnézem! :)

Perzsi.2021. július 9. 19:03

@negyvenkilenc: De hiszen fent van az oldalon. :-) Ugyanebben a blogban. :-)

negyvenkilenc2021. július 9. 18:53

:) Csigázod a kiváncsiságom! Remélem egyszer megmutatod! 🌞

Perzsi.2021. július 9. 18:47

@negyvenkilenc: Köszönöm. :-) A te általad, a fórumban megadott szavakkal is írtam egyet, 9 napja. Elhamvadt randevú címmel. :-)

Perzsi.2021. július 9. 18:46

@Mikijozsa: Köszönöm szépen.

Perzsi.2021. július 9. 18:46

@Denn: Mindenki azt lát bele, olvas ki belőle ami saját magában lakozik. Számomra ez a mai jégesős viharról szól.

negyvenkilenc2021. július 9. 18:35

Nahát, egy szonett! Kedves Erzsi, igazán örülök és gratulálok a vershez!

Mikijozsa2021. július 9. 18:01

szuper szonett

Denn2021. július 9. 16:30

Egy életre kelt életkép :)