Saját 2 sor

Perzsi.2023. október 29. 08:37

@Mersinho: 🙂

Mersinho2023. október 28. 15:48

@Perzsi.: az okosak ugyanannyit tudnak mint mi hulyek vagy annyit seh :)
Az ember pedig megtanul a sebbel egyutt elni tudih minden csak nezzopont kerdese, a sebet lehet takargatni vagy lehet buszken vállalni h igen ez formalt olyanna amilyen most vagyok, és meg is lehet szeretni a hegeket tudod ugy hozzad tartoznak egy ido utan.

Perzsi.2023. október 27. 20:18

@Mersinho:
Nem is tudom. Ha engem felejtenének el, míg élek, az fájna. Holtomban remélhetőleg már nem fogok érezni. Az itteni dolgokat már nem. Hisz a lélek mindig tovább lép, fejlődni. Okosok állítják, nem én. Ha nekünk kellene valakit elfeledni, az igen, az fájna. De ha muszáj? Mert ha mindig a még élő, de már nem velünk lévő egyénre gondolunk, az önkínzás. Persze könnyű írni .. sokszor sok idő, mire a seb begyógyul.

Átmásoltam a tegnapi hsz-m és javítottam. Sok volt benne a hiba.

Mersinho2023. október 26. 10:40

Ez szép amugy marmint eskuszom ez igy szep nem csak ahogy leirtad hanem a tudat is, az hogy a fajdalom nem tunik el ez megnyugtato. Mert lehet hogy faj de ha elfelednenk megjobban fajna

Perzsi.2023. október 24. 12:37

@Mikijozsa: S bizony a család tudja a legnagyobb fájdalmat okozni, ha olyan... Az idegentől másképp veszi az ember.

Mikijozsa2023. október 24. 12:05

@Perzsi.: bizony igaz, engem is saját testvérem képes volt had ne mondjam mire, plusz örökség lenyúlásokra, stb, s akkor meg az idegentől mit várhat az ember?

Perzsi.2023. október 24. 09:48

@liketorn: Az egy hatalmas film.🙂
Nem azért választottam ezt az utat, mert mazochista vagyok, csak a múltban láttam családtagokat haldokolni. Akiket kábítottak, továbbra is nyöszörögtek a fájdalomtól, még kábán is. Viszont pont a kábaság miatt már kommunikálni sem igen tudtak. Viszont láttam olyanokat is, akik tiszta tudattal csinálták végig. Hatalmas önkontrollal.

liketorn2023. október 24. 09:35

A józanságnak van egy hatalmas előnye, kedves @Perzsi.: megtapasztalhatod teljes valójában eme katyvaszt 😅 a jót, a rosszat, s a csúfat(jó film).

Perzsi.2023. október 24. 09:21

@liketorn: Nem szedek fájdalomcsillapítókat. Egész egyszerű oka van: nem használnak. A műtétek után valamennyire csillapították a fájdalmat, gondolom, mert hatalmas adagban kaptam, de az itthonra felírt mennyiség lófüttyöt sem ér, így felesleges bevenni. Csak kábít, de nem csillapít. A kábulatot meg rühellem, olyankor az ember nem önmaga.

liketorn2023. október 24. 04:30

Szerintem te erősebb vagy a legtöbbünknél, ezért e nagy kereszt, de a jutalmad is jelentős lesz, legalábbis nagyon ostoba lenne az élettől és nagy pazarlása is... Én is mégis úgy vagyok vele, minek szenvedjek, mások meg dobálják az életüket, viszont lehet most ez egy karmikus lecke, aminek hasznát vesszük, remélek még sok szépet hát, magamtól is... De azért vigyázz a fájdalomcsillapító tablettákkal is, rászokhatsz, aztán meg egyre kevésbé hat, vannak alternatív megoldások.

Perzsi.2023. október 23. 20:10

@Sznearanka: A zárvány óta nem voltam orvosnál. Arra jó volt, higy bizonyos mértékig kikerüljek a rendszer ellenőrzése, befolyása alól. Viszont azóta egyedül maradtam a betegségeimmel. Úgysem gyógyítható egyik sem, így nem vesztettem semmit. Azonban falra tudok mászni, mikor okoskodó emberek azzal térítenek, hogy saját magam meg tudom gyógyítani, és azért nem teszem, mert nem akarok meggyógyulni. Ez pár rokonom kedvenc szemétkedése irányomba. Kíváncsi lennék, hogy a 2x műtött, fejjel lefelé alló gyomrom,ami a szívem mögé fészkelte be magát, a többször operált rekeszizomsérvem, a súlyosan beteg gerincemet, ha nekik lenne, hogyan hoznák helyre. És hogyan oldanák meg azt, hogy már csak fél pajzsmirigyem van. Lehet, nekik visszanő, de a technikát titkolják előlem. Nézetem szerint rosszindulatúak irányomba, s a támadással védekeznek, nehogy bármiben segíteni kelljen. Nem is kértem tőlúk segítséget, nem is fogok, csak ezt sem veszik tudomásul. Ilyenkor, mikor rázendítenek, s meg akarják mondani, hogyan éljek, elhagyom magam, stb, olyankor szoktam mondani, húzzanak ki a temetőbe, rángassák ki az elhunyt hozzátartozójukat a sírból, de csak miután jól leteremtették őket, hogy hogyan mertek meghalni, kis gyenge kupacok, és buzdítsák őket az Etka jógára, ahogyan engem is. Tudom, néha szemétnek tűnök, de szerintem nem épeszű az, aki látván a fájdalmaimat, azt gondolja, hogy ha ebből a helyzetből lenne kiút, akkor nem azt választanám. Én testem, én tudom mire képes, s aki utánam csinálja, amit én eddig, segítség nélkül, ( de akár azzal is)azelőtt megemelem a kalapom.

Sznearanka2023. október 23. 19:50

@Perzsi.: Sokan vannak, akik megkapják az orvostól a gyógyszert, és úgy gondolják, ezzel meg van oldva a probléma. Na ez az ember nem én vagyok. Megyek orvoshoz, ha kell, persze nem azonnal, de még ha elmegyek is, nem hagyatkozok csak a gyógyszerre. És bár mindenki megoldhatná így, de tudom, van olyan betegség, ami nem megoldható... :(

Perzsi.2023. október 23. 19:43

@Sznearanka: Bizony nem az orvos! Mindenki saját magát. Sajnos van amikor ördögi körbe kerül az ember. Ma már úgy látom, sőt tudom, ha a testi fájdalom nem húzna le, lenne, maradna energiám a lelki problémák megoldására is. Azaz vannak problémák, amiken kár görcsölni, túl sok áldozattal jár. Át kell lépni.Vannak olyan dolgok, amiket pont az érintett személyek nem akarnak megoldani, rájuk nem kell és nem is lehet több energiát pazarolni. A testi fájdalom... hmm bizony. Van egy szint ahonnan már nincs visszaút. Pl a degeneratív elváltozások.

Sznearanka2023. október 23. 19:33

Szoktuk mondani, hogy ha nem csinálsz semmit, nem változtatsz, "még nem fáj eléggé". A fájdalom, a szenvedés tanulás. Van az a fájdalomszint az ember életében, amikor már nincs más választása, csak a változás. Persze ez igazából inkább a lelki dolgokra igaz, a fizikai fájdalom... hmm... fogalmam nincs hogy működik. Nekem is fájt már sokmindenem, és igen, volt amikor elviselhetetlennek tűnt, akkor. De így utólag nem annyira, valahogy mindig megtaláltam a megoldást, és bármilyen meglepő, egyik esetben sem az orvos volt az, aki megoldotta...

Perzsi.2023. október 23. 19:20

@S.MikoAgnes: Nem tudom. Ebben a csoportban sokszor részletesen leírják a problémákat az anyukák. Volt aki annyira megijedt a gyermeke viselkedésétől, hogy szakemberhez vitte. Kockázatos dolog a mai világban kitárulkozni, főleg egy ilyen csoportban, mert jó eséllyel mindig akad , aki a segítségkérőbe belerúg, s élénken ecseteli, milyen fekália az anya, és bezzeg ő tökéletes anyuka. Viszont egyre több anya jelzi ezt a félelmet. Állítólag minden rendben náluk, a gyerek is mindent megkap, taĺán az apa távolléte az egyetlen negatívum, hogy az estig dolgozik, s már csak a fürdetésre ér haza. Tv, net , rádió kikapcsolva, ne érje negatív hatás a babát . Főzéskor a hempetgő a konyhában, lássa a baba az anyát. Beszél hozzá, énekel neki. Eközben a már 8 hónaposan álló baba, éktelen hörgések közepette, eltorzult arccal dobálja kifele a hempergőből a játékokat. Nem autista, stb, orvos látta. S az anya írja, szó szerint olyan a gyerek nézése, viselkedése, mint egy rossz horrorfilmbeli szereplőé. Persze a csopprtban letolják, hülyézik, mert ilyet mert írni. De megoldást senki nem tud. A másik meg akkor kezd cirkuszolni, ha szoptatás közben nem marhatja véresre az anyja mellét, s nem haraphat. Látszólag egészségesek. Én elhiszem, hogy vannak ilyen gyerekek, mert a bevásárlóközpontokban látni, miket művelnek már egészen pici gyerekek.Több orvos már megkongatta a harangot. Remélem lesz megoldás.

S.MikoAgnes2023. október 23. 19:04

@Perzsi.:

Nem vagyok szakember, de zaklatott világunkban nem az anyák szorongása megy át a babákba?

Perzsi.2023. október 23. 18:59

@S.MikoAgnes: Szívből sajnálom! Sokat gondolkodtam azon, vajon miért van meg a "gonoszság" már egészen kis gyerekekben is. Bölcsiben is volt pár ilyen pici gyermek. Többnyire otthon ezt látták. Ám most babás csoportokban olvasom anyukák srgélykiáltásait! :-( Bizony , fiatal anyukák irják már egy év alatti gyermekeikről, hogy azok hisztiznek, hörögnek, rombolnak. 1 év alattiak. Szoptatás közben harapnak, körömmel marják az anyjuk, s a tekintetük ijesztő. Saját anyukája írja a gyermekéről, hogy fél tőle. Elképesztő. Tényleg kódolva van az emberben a gonoszság?

S.MikoAgnes2023. október 23. 18:25

@Perzsi.:

A fizikai ütések gyermekkorban, iskolában tanítótól, utcán rossz kölyköktől, sosem fájtak annyira mint a lelki megbántások, lenézés szegénység, használt ruha miatt, hiába volt az tiszta, vasalt....én is magam okoltam sokáig...jöttek is betegségek...

Perzsi.2023. október 23. 17:45

@Mikijozsa: Mennyire igaz! Sok fájdalmat okoztak, s okoznak nekem a mai napig is, és érdemtelenül. Igyekeztem elhessegetni őket, mármint a fájdalmat, de ugye az örökös elnyomása egészségkárosító. Aztán hirtelen felszínre tör. Nagyon nem jó érzés. 29 éve , egy szeretett embertől jött váratlan bántás. A miértjét nem volt hajlandó elárulni. Akkor ez sokkot okozott, s bizony 1 hétig semmit nem éreztem. Szó szerint semmit. Ilyesztő volt, de nagyon. Nem tudtam sírni sem, sem megijedni. Leesett a gyerekem a mászókáról. Tudtam, hogy normál esetben megijedtem volna. De semmit nem éreztem, persze az eszem tudta, mit kell tennem. Rohadt egy érzés. S én 39 év alatt egyszer sem kívántam rosszat annak az embernek, és nem haragudtam rá. Idén jutottam el odáig, hogy negatív érzésem van vele szemben. Konkrétan megvetem. 39 év után. Pedig szakemberek mondták anno, amíg nem tudunk haragudni arra, aki bántott minket, nem tudunk túllenni rajta. Addig magunkat okoljuk, tépjük, többnyire indokolatlanul. Az a baj, hogy ezt a felmentem a bűnöst, vesszek inkább én stílust sokan tudják rólam. Rá van írva a fejemre. De most már tudok meglepetést okozni. Így, az életem vége felé épp időben.

Mikijozsa2023. október 23. 15:48

a fájdalom állítólag életmentő. mert ha valaki nem érez fájdalmat, simán beleugrik a tűzbe is, de akinek fáj, ha megsérül az vigyázz óvatos lesz hogy ne sérüljön meg, ám van olyan fájdalom, amit ok nélkül kap az ember, nem érdemelte ki, mégis hátbaszúrják, stb, na az kegyetlen tud lenni