Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Köd
Perzsi.• 2023. december 13. 12:22 • olvasva: 142
Köd borítja be a tájat,
s von rá titokzatos fátylat,
hol nem látszik könny és bú,
ez egy titkos háború,
amolyan ne add ki magad kérlek,
hisz lásd, jótékony lepellel védlek,
minden kártékony, gaz árnytól,
te csak sétálj és táncolj,
végig a sárga úton,
hol a lelked önfeledten dúdol.
Perzsi.2023. december 19. 17:10
@S.MikoAgnes: Biztosan félelmetes volt nektek, de én szívesen lettem volna ott. Volt egy meghatározó élményem. A középsulival voltunk buszos kiránduláson, Eger környékén. Dombok mellett kanyargott az út. Megálltunk, már nem emlékszem miért. Kiszálltunk levegőzni. Köd volt mindenfelé, a völgy felett megállt. S én határozottan éreztem, "valaki" figyel a ködböl. A bőrömön éreztem. Addig, s azóta se volt ilyen. Mintha valami értelem bújt volna meg ott a ködfátyolban.
S.MikoAgnes2023. december 19. 15:07
A köd borította tájtól egyszer féltem de igazán. Éjjel a Hortobágyon keresztül
autóval ketten a férjemmel. Mintha a rejtelmes semmibe, a végtelenbe haladtunk volna......
Perzsi.2023. december 14. 21:22
@Sznearanka: Köszönöm. Én is nyílt vagyok, bár egyre inkább igyekszem ezt visszaszorítani. Még nem tudom levetni e bőröm, de később talán sikerül.Köszönöm, hogy olvastál!
Sznearanka2023. december 14. 19:07
Én inkább messziről szeretem a ködöt, ahogy megül a mélyen fekvő tisztásokban. Nekem inkább az jut eszembe a ködről, hogy fullasztó. A versed pedig szép. Sokan éreznek így, hogy nem szabad kiadni magunkat. Nekem az egyik "hibám", hogy nagyon könnyen fordulok nyílt szívvel az emberekhez, és naívan azt gondolom, cserébe majd ugyanazt kapom vissza. Persze ez általában nem történik meg.
Perzsi.2023. december 13. 17:45
@Krisztinka: Csak egészen pici koromban féltem a ködtől. De akkor is csak azért, mert amikor mentünk a nagymamámhoz a susnyáson át, a velem lévő felnőttek rámragasztották a félelmet. Amint nagyobb lettem, és rájöttem, nincs benne semmi félelmetes, kifejezetten örültem, ha hirtelen leszállt a köd, és az úton ért. Mai napig jobban szeretem, a hóval és esővel együtt, mint a nyarat.
Krisztinka2023. december 13. 16:31
A Sárga köves út mindenkit a maga Smaragdvárosába viszi (ha már napsütésből kevesebb jutott és köd van, lehet azt gondolni hogy az megvéd, máris nem is ijesztő:) ahová el kell jutnia ahhoz, hogy rájöjjön: a szorongás a vélt vagy valós félelmei miatt, kizárólag önmagában oldható fel. Kedvenc mesém volt kiskoromban az Óz, a csodák csodája :)Aranyosat írtál😊💛