Perzsi. aprók

Nem félsz sem múlttól, sem mától, sem jövőtől,
és nem kérsz mást a gyorsan múló időtől,
csak boldog tudatlanságot e gyér létben,
hol a tudás pislákoló fény az éjben.

Ott ülsz a hierarchia csúcsán,
én pedig pislogok rád, oly bután,
miért hiszed, hogy a magas lovon,
ítélkezhetsz rólam, magas fokon.

Köd borítja be a tájat,

s von rá titokzatos fátylat,

hol nem látszik könny és bú,

ez egy titkos háború,

amolyan ne add ki magad kérlek,

 hisz lásd, jótékony lepellel védlek,

minden  kártékony, gaz árnytól,

te csak sétálj és táncolj,

végig a sárga úton,

hol a lelked önfeledten dúdol.

Megkértem az Istent,törölje nevemet,

kemény, zord világból a helyemet,

rejtsen el egy titkos fiók legmélyére,

s ne rángasson ki onnan, kényére, kedvére.

Zárja rám háromszor a cirádás kulcsot,

megőrzöm mit utoljára dúdolt,

s ha egyszer mégis kedvem támad előbújni,

súgja meg, érdemes e feltámadni.

2023.12.04

Mikulás mesél

*

Csendes a város, alszik a tél,

a Mikulás egy csodát mesél,

szarvasokat, teli zsákot,

pici mozdonyt,babát, jászolt,

és sok csillogó tekintetet,

lágy ölelést, szeretetet,

ahol nincs család, oda fényes álmot,

egy olyan jövőt, hol sohasem fázol.

2023.12.06

#Perzsi.

Kép: Rosalie Tondaye