Elhamvadt randevú

Perzsi.•  2021. június 30. 15:42  •  olvasva: 292

A múltban, akaratlan szegtem kedvét,

összetörtem minden vágyódó álmát,

kockára tettem fényes lelke üdvét,

ám a bölcs sors most benyújtja a számlát.


Minden dallamot, mit küldtem, lenémít,

a megbánás, könny, neki csak egy dolog,

elrejtette azt, mi egy férfit ékít,

s szája vonala megkövülten konok.


Olyan reménytelenek most az esték,

arcomra írva, mi mindent szeretnék,

feketén hallgatagok az éjszakák.


Lopakodva az ablakodhoz mennék,

és lábujjhegyre állva belesnék,

egy pillanatra lássalak legalább.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. július 9. 22:17

@negyvenkilenc: Köszönöm. Egyszer kipróbálom.

negyvenkilenc2021. július 9. 21:18

Nagyon szép érzelmes vers, megható a befejezése. Gratulálok! Irhatnál nyugodtan a szonettversenybe is, persze csak ha kedved van!

Perzsi.2021. július 1. 10:50

@kicsisara: Köszönöm. :-) De rég jártál a Poeten... Jó újra látni. :-) Remélem jól vagy...

kicsisara2021. július 1. 09:07

Szép :)

Perzsi.2021. július 1. 08:43

@kevelin: Köszönöm szépen.

kevelin2021. június 30. 22:27

Szép versedhez gratulálok

Perzsi.2021. június 30. 19:31

@Mikijozsa: Köszönöm szépen:-)

Mikijozsa2021. június 30. 16:40

nagyon jó - tetszik a szonetted