Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Bocsásd meg...
Perzsi.• 2021. július 13. 10:59 • olvasva: 227
Bocsásd meg, hogy nem fogtam a kezed,
midőn elszállt az utolsó lélegzeted,
s nem volt erőm lefogni a szemed,
a lelked, mit szerettem, már nem volt benned.
Itthagytál; egyedül állok, árván,
mondd,az élettel, hogy nézzek szembe, gyáván,
hisz te voltál az erő, a minden,
s most látom, mi körülvesz, ordítja;nincsen!
Perzsi.2021. július 14. 08:36
@negyvenkilenc: Köszönöm, hogy olvastad.
negyvenkilenc2021. július 13. 21:21
Fájdalmas, megrendítő.
"hisz te voltál az erő, a minden,
s most látom, mi körülvesz, ordítja;nincsen!"
Perzsi.2021. július 13. 14:03
@Mikijozsa: Köszönöm. Régi emlék.
Mikijozsa2021. július 13. 13:59
el tudom képzelni mennyire visszafordíthatatlan, megható a versed - írd ki magadból
Perzsi.2021. július 13. 13:49
@okeanus: Köszönöm szépen László.
Perzsi.2021. július 13. 13:49
@kevelin: Igen. Köszönöm, hogy olvastad.
okeanus2021. július 13. 13:26
"És érthetetlen,
hogy mindig így lesz ezután"
/JA/
kevelin2021. július 13. 13:12
Szomorú, az élet legrosszabb rèsze