Jájj!

Hát itt vagyunk újra

Az élet ugyanezen pontján
Ideidéztelek
Itt legyél, mikor az utolsó téglat is
Belerakom a falba
Mit kettőnk közé húztam fel minden erőmmel
Ne csábíts
Nem jövök vissza
Akármilyen jó érzéssel is töltöd meg
Azt az ürülékvermet
Mit a szív helyének hívsz
Ma ünneplek
Felülkerekedtem mindenen
Jó és rossz terhén túl
A saját terhemet is a mélybe taszítottam
Lehetlen dolgokat teszek
Lehetetlen módon
Lehetetlen eszközökkel
Mesterem
Magamra találtam
És nem ismerek magamra
Mint egy bogarat
Felvettél a földről
És most nézlek téged
Mint egy bogarat
Ahogy az Isten tekint rám
Mint egy bogárra
Ahogy rá tekint az Istenre
A hatalmas üresség mind a százezer szemével
Nem ezt érdemeljük
Galaxisaink táncot jarnak egymással
Míg végül összeütköznek
És nem hiszed el
De a milliárd évnyi hangzavar után
Eljön a csend
Egy teremtett fa alatt
Hol az utolsó téli napsugár
Valahogy a szívünkbe talál
Mattot adok mindjárt
És te csak lesel
Hová nőtt a Fakó Norbi
Én is csak pislogok
Nem látok az álmosságtól
De ahol álmoasság van
Ott van álom is
Nem is gondolnád
Miről álmodom
Legszívesebben megírnálak
Tróger
De nyugtasson a tudat
Egyikünk se virítana jól egy regényben
Dögunalmas firkászok vagyunk
Kik fossák a szót
Túl gyakran néha
Úgy elbújnék a tenyeredben
Zsebre tehetnél most
Annyira boldog vagyok
Hogy elérem
Mire vágytál
Zsebre teszlek
Majd otthon megeszlek
Te szárazkenyér
Üdv
 Az aszott mézeskalács