Fakonorbert•  2019. október 4. 23:25

Mellkasomba faleveleket tömök.

Sárgát barnát, pirosat és feketét.
Bagolyfiókák lakják szívem helyét.
Rég nem járt bennem ekkora öröm...


Ígérem, őket jobban megőrzöm.
Ma én vagyok az ősz, elvisz szerteszét
A lábaid alá, föléd, és köréd,
a keleti szél, a vad, a törődő...


Büdösborz dicső fingása kísérjen,
Bármerre jársz, a szarvas utolérjen,
Én drága, majdnem utolsó mátkám!


Less erjedt gyümölcstől részeg medvére,
rád essen a fáról mint áldás végre,
Én drága mátkám, csak végre látnám!






Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kicsisara2019. október 6. 20:14

@Fakonorbert: pihentesd, töltődj :) s van is mire büszkének lenned :)

Fakonorbert2019. október 6. 20:11

@kicsisara: igyekszem.:) Per pill úgy megüresedtem, nem is számítottam rá, hogy kitettem a szívemet, eszemet, mindenemet... Tényleg mindent beleadtam, büszke is vagyok erre. Nem maradt puskapor se.

kicsisara2019. október 6. 14:51

@Fakonorbert: jöhetne többször is.. hiszen a humor sok mindenen át segít vagy nem..
Őrizd és melegedj meg benne.. hiszen eme költemény tényleg nagyon jó! :)

Fakonorbert2019. október 6. 14:33

@kicsisara: ritkán jön ki így, talán egyszer az életben villogásom... Örzöm a lángot, néha meleget is ad. :)

kicsisara2019. október 6. 09:34

Ezen hangosan felnevettem! Hatalmas jó kívánság lappang benne! :D
Tetszett eme művészet!

Fakonorbert2019. október 5. 23:34

@JoseVicT: Én hálásan köszönöm, hogy olvastál. Olyannak is szántam, csak reméltem, hogy betalál...

JoseVicT2019. október 5. 19:17

😄😄😄 Ne haragudj, valahol ott lapul versedben a keserűség (talán, bár Te jobban tudhatod mi ihlette e művet) de az én estém megnevettette... Köszönöm!