Mindhiába…

F.Balazs•  2024. július 6. 22:57  •  olvasva: 23

S Hívhattalak volna mindhiába a csendben.  

Tehetnék bármit kínok közepette kedvben

Énekelhetek, mint ritka Rigó a kertben 

Táncommal is utolsó lennék a fejedben 

 

 

Éled az életed nélkülem, áhítattal.  

Élem én az életem nélküled, halállal.  

Már a répák is nagyokra nőttek kertünkben.  

Egyedül gondozom, amit hagytál szívemben.

 

S mit várhatunk a hátralevő három évtől?  

Utálatot kint és szenvedést a közegtől?  

Ordít a néma közöttünk, süket is hallja.  

Miért nem engem kínozott már maró karja?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!