Emlék tallózás

Te hallgatag,mezitlábos gyerekkor,
hol vagy miért nem mosolyogsz?
láttalak az ablakból,fent a dombon,
cseresznye fán voltál,ott ültél az ágon,
ég és föld között.
azután a török úton voltál,ott pillantottalak meg,
az erdő és az almás között,a kaptatón igyekezve!
kutattam utánad,zsúfolt piacokon,átalvetős asszonyok között,
loholtam utánad,a csikorgó ráfos szekerek csődületébe,
a riadtsággal szegélyezett poros utakon.,
a mindenféle senki helységei között.
és láttalak lélek háritó negyedek közt,
szürke tömbházak emeleteinek hányadán tűnődni.
a kirakat ellőt,a biciklit bámulva akadtam rád.
aztán láttalak Bodán a tűző nap alatt verejtékezve
kévekötelet készíteni nagy serényen
azon az estén hazáig követtelek
az ajtóba megálltam tétován,félszegen,
nem volt ott senki,csak én egyedül!
ugyan az az akkori szomorkás gyermek,
mezítláb,elnyűtt szandálokkal a kezébe.