AndrisFF blogja

Hát milyen volt? Kedves, bájos, kellemes, jó illatú, szerelmes, leste a kívánságod, este az ágyat, főzte a kifőzhetetlent, lőtte a nyulat, a fácánt a nagycsarnokban, és felöltözött neked legszebb ruhájába, és kisminkelte magát a drága, és fodrászhoz járt és konditerembe, hogy jó legyen számodra az alakja, és gondos volt, és tiszta, és bornemissza, és behízelgő, cicás, doromboló, szellemes, titok, mint a szfinx, és feltörhetetlen kókusz, és szélborka, és domborka, néha gordonka, mint Kiki, Man Ray szerelme, és habos-puffos ruhát viselt, mint Botticelli leánykái, és puszit adott, ha találkoztatok, és nem felejtette el a születésnapod, és vett ajándékot, kifigyelte, hogy balkezes vagy, és az evőeszközt terítéskor neked felcserélte, és befűtött a szellemi kandallóba, orgonahangverseny-jeggyel megfogott, és érdekelte minden, ami te vagy, és kérdezett, de úgy, hogy meg ne sértsen, és figyelmes volt, és szerető, és a világra nyitott, a családoddal, barátiddal vendégszerető, és segítő mindenben, egy szerelmi legelő, amire a gulyát-téged kihajtott, és sosem fájt a feje, és soha nem volt fáradt, és tiszta volt a paplan, tiszta a fehérneműd, és elment veled vásárolni, mert tetszett neki rajtad az új holmi, és meglepetéssel készült, és megszelídítette az oroszlánt is, hogy örömöt szerezzen neked, és felvette bohókás énjét, ha erre volt szükséged, és színésznő volt, és királynő, ha kellett, és nádszálkisasszony, és virágszál. És pompázott melletted, ha elmentetek hazulról, és megvédett a világ kegyetlenségétől, és dorombolt, és dorombolt, és csak dorombolt.

És te változtál, vagy csak a világ, és gyerekek lettek, és a fontossági sorrend megváltozott. És harmadrangú állampolgárrá vedlettél. És nem törődtek az álmaiddal. És nem támogatott az élet viharaiban. És egyáltalán nem érdekelte a személyed. Hogy mi történt veled? Te vagy a hibás, mert direkt kimásztál a pikszisből. A Paradicsomból direkt kiűzted magad. És nem érdekelt az illata, és az ágy zaja. Csak ne adjon feladatot. És autoriter lett, megcáfolhatatlan, vitaképtelen, kritikát nem tűrő, érzéketlen, önző, kisszerű, destruktív, hirtelen haragú, sértődékeny, fejfájós és fáradt, kerülte a szerelmi ágyat, kegyetlen lett, monomániás, rendmániás, nem válogatott az eszközökben, csak földre teperjen, kényszerképzeteit valóságnak képzelő, a te hülyeségeddel kérkedő, sóher, slendrián, sminket neked nem feltevő, a haját csavarókba rakta, és bekötötte valami szörnyű kendővel, és másik ágyra költözött, és másik szobába, és lehetetlen barátnőkkel telefonált, és hallgatnod kellett, mint a sír, és kuss volt a neved, és az autód elcsaklizta, és felment nélküled a Parnasszusra, és nem voltál szempont semmiben. De a fejed gyorsan leharapta. És gerjedt éktelen haragra. És földhöz vágta a tányért, és már-már nyúlt a sodrófáért. És örültél, hogy nem adta ki az utad. A gondolatod az óta is azután kutat, mit tettél rosszul, hol hibáztál? Mi volt a fordulópont a nő és a házisárkány között. És ehhez neked mi a közöd? És csak kérdésekkel bombázod magad. Még mindig jobb, mintha ő bombázna. Gúnyos szavakkal, gúnykacajjal, vitriollal, szemérmetlen ricsajjal, megcsalással és becsalással, és bevégzéssel, és kivégzéssel.

Kis lant (etc.)

andalog, átvág, baktat, bandukol, beront, bóklászik, beslisszol,

betér, botorkál, botladozik, battyog, bitangoll, biceg, 

slattyog, cselleng, császkál, csörtet, csavarog,

düllöngél, elinal, elkotródik, eloldalog, 

elszökell, elvándorol, fut, gyalogol,

halad, jár, bódorog, kószál,

koslat, kaptat, kocog, 

kóvályog, kullog,

kóborol,

kitér, lépdel,

lopakodik, lépeget,

lohol, libeg, lófrál, lézeng,

lábát szedi, lődörög, megy, ődöng

őgyeleg, oson, poroszkál, robog, rohan,

suhan, sompolyog, settenkedik, sündörög, surran,

slattyog, somfordál, száguld, szalad, törtet, tipeg, totyog,

ténfereg, toszul, tekreg, vánszorog, vágtat, vágtázik, vonul, üget

Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 01-14-2018 @ 06:43 am)

Comment: Vártam, vártam, mert nem akartam elsőnek kommentelni. Kockázatos ahhoz hozzászólni, akinek láthatóan kisujjában van a mitológia. Az egyértelmű, hogy a torzszülött Gólem irigyli a hasonló műhelyben készült szépséget. De a többi sejtelmesen, és bizonyára szándékosan elrajzoltnak tűnik. Kinek jut az a hálás feladat, hogy a két kezével gyúrja ki Aphroditét (vagy inkább Pandorát)? Stb. Amellett, hogy elgondolkoztat, örömet szerez a költői szépségű leírás. Üdv. Tibor


Kedves Tiborcz! Ez a panaszod nagyon könnyen megválaszolható, ugyanis én egytemistaként Szegeden a Tisza-parton iszapból életnagyságban kiszobortam számtalanszor a háton fekvő nőalakot. Az aszfaltot telerajzoltam a bandánk éjszakai körútjain a városban kocsmától kocsmáig két prototipikus alakkal krétával. Híres voltam róla. Ugye mindenütt jártunk, és a társaim örömmel megvárták a művek elkészültét. Grafittal is megoldottam. Az egyik alak EGY SZÖKKENŐ MEZÍTELEN NŐ, A MÁSIK A MAGÁNYT REPREZENTÁLÓ MEZTELEN FÉRFIALAK, AKI ÜL FELHÚZOTT TÉRDÉT ÁTKAROLVA LEHAJTOTT FEJJEL. A GRAFIKUS MEGOLDÁSOKAT, MIUTÁN MÁSODÉVES KOROMBAN 1963-BAN MEGNYERTEM AZ ORSZÁGOS DIÁKTALÁLKOZÓ KAPCSÁN RENDEZETT KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁST ÉS VERSENYT, BEKERETEZTETTEM. EZ A KÉT MŰVEM MINDIG AZ ÁGYAM FELETT VOLT, MOST IS. A TÖBBI ERŐSEN KUBISTA PASZTELL ÖNARCKÉPEM ÉS SOK MÁS SZÉPSÉG, AMI KIVÁLTOTTA A ZSŰRI EGYÉRTELMŰ VÉLEMÉNYÉT, ELKALLÓDOTT AZ IDŐK SORÁN. Az Aphroditéket elmosta a víz, széttaposták a Tisza-parton fürdőzők, elmosta az eső. De tényleg jó volt csinálni képlékeny agyagból. Siklik rajta a kéz. De minden meleg nyári napon újjászületett. Irígyelte a Gólem. Most nem térnék ki Pandora szelencéjére, aminek lecsaptam bús fedelét, hogy ne jöjjön ki a remény, a kielégülés reménye. Szóval húztam az aktust.

Orosz nyelvet tanulok

Orosz nyelvet tanulok, megy a dolog már is:
Kgyé kárándás? I tyétrágy? Zdasztvujtye taváris!
Aztán mélyebben tovább. Szavak bontakoznak.
Nyílanak, mint üde rügy, s a köd egyre oszlad.
Összeállnak mondatok. Ismerős a tájék.
Szerkezete világos. Mintha otthon járnék.
Egy különös szeretet tenyerébe markol,
Büszkeséggel habzsolok a nagy viadalból.
Orosz könyvet forgatok! Mellettem a szótár.
Szívem meg a tájakon megmerengve kószál.
Ilja Erenburg szava! Szimonov regénye!
Itt van mind a közelben, csak nyúlni kell érte.
Majakovszkij versei, élesen kiáltók,
Vöröslángú rakéták, forradalmi zászlók.
Lermontov s te Puskinom, látom mit akartok,
Régi orosz klasszikus - add kezembe kardod!
S mint a micsurini mag, olyan dúsan hajtja
Napos életörömét a szovjetek hangja.
Öreg Dzsambul Dzsabajev, Fagyejev és Szmirnov.
Babajevszkij, Azsajev! Számomra is írtok!
Fenn a csúcson élesen, mint a penge, villan
Marx és Engels! Leninünk! Élnek szavainkban!
S mint a vörös csillagok Kreml kupoláin,
Tiszta fénnyel úgy ragyog könyveiben Sztálin.
Kalapácsot forgatók! Traktorosok! Öntők!
Textilesek! Bányászik! Építők és költők!
Sztahánovi munkások, a szakkönyvek várnak,
Orosz szót a csillésnek, s mindenik vájárnak!
Orosz könyvet kezedbe, szövetkezet tagja,
Tudásod a földeken ez növeli nagyra.
Tanulj népem oroszul! Sodorjon a szárnya!
S repülj szovjet tájakon! Elvtárs - doszvidánya!

Diadal

Delet üt az óra,
Int a veres alkony,
Diadal sugárzik
Az olajos arcon.
Körülötte súg-búg
Az ellenség szája,
Szennyes rágalmait
Mind feléje hányja.
De ő csak odavág
Nagy, öblös marékkal,
Szetecsap közöttük
Kétszáz százalékkal.

(Sebők Éva: Köszöntö, 1951 Szépirodalmi Könyvkiadó.)