AndrisFF blogja

AndrisFF•  2018. január 17. 15:46

Azért is folytatom

Poet szabályzat:

"Szerelem - Általában a szerelemről, szerelem érzéséről szóló versek, melyek más kategória alá nem sorolhatóak be

Kihűlt szerelem - Kihűlt szerelemmel kapcsolatos versek, amelyek nem szakításról vagy általában a viszonzatlanságról szólnak

Viszonzatlan - Viszonzatlan szerelemmel kapcsolatos versek, amelyek nem szakításról, kihűlt szerelemről szólnak

Kedvesemnek - Minden olyan szerelmes vers, amely a szerző párját szólítja meg, és nem kihűlt vagy viszonzatlan szerelemről szól

Vallomás - Minden olyan szerelmes vers, amely valamiféle vallomást közöl valakihez címezve

Vágyakozás - Az olyan szerelmes versek, amelyek valakihez való vágyakozást írnak le, és nem csak hiányról szólnak'

Szakítás - Szakító, illetve szakításról szóló versek

Hiány - Hiánnyal kapcsolatos versek

És akkor nézzük, mi a valóság!

A moderátor szövege „Elemzésünk alapján lehetséges, hogy a mű erotikus tartalmú, ezért sérti a szabályzatunkat. Amennyiben úgy gondolod, hogy az elemző tévesen ítélte meg a művedet, az alábbi mező kipipálásával beküldheted a versedet, és az moderátoraink döntése alapján a megszokott módon publikálásra vagy elutasításra kerül.”

  _

I_ I  A vers nem erotikus tartalmú.

 

Megjegyzés a vershez

Megjegyzés a vers alá (pl. ajánlás vagy a keletkezés ideje).

Megjegyzés a moderátoroknak

A mű apráként már két hete ott ül az elemzőnél. Nem pipálok semmit. Mert nem lenne igaz. Ez egy erotikus tartalmú vers. No és akkor mi van? Van benne egy csúnya szó? Benne van maga az aktus? Ez mind az aktus előtti semleges tartalmú szép beszélgetés. Nagyon sajnálom, hogy mindenütt csak azt kapom Önöktől, hogy nincs elfogadott versem. És ha be akarok küldeni akár naponta, ugyanaz a szöveg vár: csak ha törlöm a "Lágyan ölelj"c. versem, akkor küldhetek be újat. Hát nem törlöm ezt a gyönyörű verset. Ez a most megjelet "Cseppenként gerjesztelek /110 erotikus vers" c. e-könyvem szembeköpése lenne. Szégyellem magam, hogy a "Poet" a 21. században még itt tart. Nem kéne inkább Nektek önvizsgálatot tartani? Kik vagyunk, merre tartunk, miért csinálunk szerelmes versek rovatot? Ha tilos belé publikálni? Ha a "Milyenek a kézfejeden az erek?", "Valamikor tudtam zongorázni", "kapáltam, csövet törtem", "Hangodból nem tűnsz bűnözőnek", "A derekam elég keskeny?" és hasonlók a bírálóimnál kiverik a biztosítékot, akkor milyen újság ez? Mit gondoltok, ez az álságos, szemforgató időhúzás mikor veri ki nálam a biztosítékot? Olvasta már közületek valaki a Blogjaimat? Hogy megtudjon valamit a művészetemről. Garantálom, hogy ebben az újságban a legértékesebb anyagok a blogjaim, meg a "Lágyan ölelj" c. versem. És lehetne a többi ezer versemből bármelyik, de ti kekeckedtek a "csőtöréssel" és a legártatlanabb szavakkal, cselekedetekkel, amelyek a versben vannak.

 És akkor van képetek oda írni, hogy kellene megjegyzés a vers alá (pl. ajánlás vagy a keltezés ideje). Hát én az utókornak ajánlom a műveim, ahol talán kevesebb lesz a prüd ember. Én nem változok meg a kedvetekért. Nektek kell megváltozni.

 Prof. Habil. Dr. Dr. Farkas András nemzetközi Baumgarten-díjas művészetpszichológia kutató. 

Lágyan ölelj

Lágyan ölelj! - Csak lágyan ölellek. 
Selymes kezeddel! - Selymes a kezem. 
Kézfejeden az erek? - Szépek, és elágazók. 
Ujjaid zongorára valók. - Valamikor tudtam zongorázni. 
Ha tudsz valamit, miért kell elfeledni? - Gyakorolni kéne folyamatosan. 
A tenyered puha, párnás. - Nem kellett végeznem fizikai munkát. 
Azért kapáltál, az látszik. - Kapáltam, csövet törtem. 
A munkát megismerted. - A földön, a gyárban. 
Lágyan ölelj! - Csak ölellek. 

Forró az ajkad. - Forró a te ajkad. 
Cihából van a fejfedőd. - Cihát húztam ezelőtt. 
Az egész fejed takarva. - Veled félbe maradt a munka is. 
Ha tudsz ágyat húzni, miért anyád csinálja? - Nem szeretem csinálni. 
Ha tudsz vetkezni, miért vetkőztesselek? - Jobb nekem, ha darabonként veszíthetem. 
Jobb, mert tudod közeleg a végső meztelenség. - Ez esztelenség! 
A cifra pántos melltartóm kibírod nyitni? - Két kattanás, így ni. 
Hol az ágy leheverni? - Hátralépsz és leülsz. 
A cihát meddig hagyjuk? - Hagyjuk! 

Hangodból nem tűnsz bűnözőnek. - Nem. 
Fakadj szóra, abból látszik. - A hang hősbe hajló tenor. 
Mondd, mit láttál utoljára? - Moziban, színházban, vagy hol? 
Mielőtt fejedre csuklyát húztál? - Az ajtón csengetett egy arcát lefedő nő. 
Mért húztál cihát a fejedre? Takarsz valamit? - Az volt kezemben, mikor a csengő szólt. 
Akkor miért arcodon ez álca? - Úgy gondoltam így a fifti-fifti. Jöttél szeretni. 
Én az ismeretlen femme fatale vagyok. - A végzetet én is érzem. 
A derekam keskeny eléggé? - Ne siess olyan nagyon! 
Nem tetszem? - Még nem tudom, csak tapintva. 

De feküdj mellém az ágyra! - Jobbról légy! 
A zipzárat rád bízzam? - Ha éppen nem unatkozom? 
Mikor vesszük le a burkát? - Szerintem mikor elválunk egymástól. 
Akkor nem látod a tetkóm a kényes helyen. - Meséld el ó, szerelmesem! 
Én is szerelemes lettem, a tapintásod isteni. - Hadd rajzoljam körbe a tetkót rajtad! 
Előre, oldalt kétfelé, és hátulról a teste. - Egy szabad madár, mint Te. 
És csicsereg, ahonnan ő elrepült, az a Kánaán. - Megmártózom. 
Még nem, simogasd a madár fekhelyét! - Értettem. 
Most áll a zászló, tiéd vagyok. - Lágyan ölelj!

Biztos, hogy elromlott a szimmetrikus forma a betöltésnél. Mert ez a szép forma a Ti érdemetek. Csak így megszondáztatni a közönséggel. De én résen voltam és elloptam tőletek, amíg valaki meg nem kommentelte, hogy pornográf. És akkor levettétek a felületetekről.

Hát, gondoljátok, és letörlitek a blogomat, ne egy hétre tiltsatok le, hanem örökre. Mert a hülyeségnek is van határa. Nálam legalábbis.

AndrisFF•  2018. január 17. 13:03

A nők elsárkányosodása

Hát milyen volt? Kedves, bájos, kellemes, jó illatú, szerelmes, leste a kívánságod, este az ágyat, főzte a kifőzhetetlent, lőtte a nyulat, a fácánt a nagycsarnokban, és felöltözött neked legszebb ruhájába, és kisminkelte magát a drága, és fodrászhoz járt és konditerembe, hogy jó legyen számodra az alakja, és gondos volt, és tiszta, és bornemissza, és behízelgő, cicás, doromboló, szellemes, titok, mint a szfinx, és feltörhetetlen kókusz, és szélborka, és domborka, néha gordonka, mint Kiki, Man Ray szerelme, és habos-puffos ruhát viselt, mint Botticelli leánykái, és puszit adott, ha találkoztatok, és nem felejtette el a születésnapod, és vett ajándékot, kifigyelte, hogy balkezes vagy, és az evőeszközt terítéskor neked felcserélte, és befűtött a szellemi kandallóba, orgonahangverseny-jeggyel megfogott, és érdekelte minden, ami te vagy, és kérdezett, de úgy, hogy meg ne sértsen, és figyelmes volt, és szerető, és a világra nyitott, a családoddal, barátiddal vendégszerető, és segítő mindenben, egy szerelmi legelő, amire a gulyát-téged kihajtott, és sosem fájt a feje, és soha nem volt fáradt, és tiszta volt a paplan, tiszta a fehérneműd, és elment veled vásárolni, mert tetszett neki rajtad az új holmi, és meglepetéssel készült, és megszelídítette az oroszlánt is, hogy örömöt szerezzen neked, és felvette bohókás énjét, ha erre volt szükséged, és színésznő volt, és királynő, ha kellett, és nádszálkisasszony, és virágszál. És pompázott melletted, ha elmentetek hazulról, és megvédett a világ kegyetlenségétől, és dorombolt, és dorombolt, és csak dorombolt.

 

És te változtál, vagy csak a világ, és gyerekek lettek, és a fontossági sorrend megváltozott. És harmadrangú állampolgárrá vedlettél. És nem törődtek az álmaiddal. És nem támogatott az élet viharaiban. És egyáltalán nem érdekelte a személyed. Hogy mi történt veled? Te vagy a hibás, mert direkt kimásztál a pikszisből. A Paradicsomból direkt kiűzted magad. És nem érdekelt az illata, és az ágy zaja. Csak ne adjon feladatot. És autoriter lett, megcáfolhatatlan, vitaképtelen, kritikát nem tűrő, érzéketlen, önző, kisszerű, destruktív, hirtelen haragú, sértődékeny, fejfájós és fáradt, kerülte a szerelmi ágyat, kegyetlen lett, monomániás, rendmániás, nem válogatott az eszközökben, csak földre teperjen, kényszerképzeteit valóságnak képzelő, a te hülyeségeddel kérkedő, sóher, slendrián, sminket neked nem feltevő, a haját csavarókba rakta, és bekötötte valami szörnyű kendővel, és másik ágyra költözött, és másik szobába, és lehetetlen barátnőkkel telefonált, és hallgatnod kellett, mint a sír, és kuss volt a neved, és az autód elcsaklizta, és felment nélküled a Parnasszusra, és nem voltál szempont semmiben. De a fejed gyorsan leharapta. És gerjedt éktelen haragra. És földhöz vágta a tányért, és már-már nyúlt a sodrófáért. És örültél, hogy nem adta ki az utad. A gondolatod az óta is azután kutat, mit tettél rosszul, hol hibáztál? Mi volt a fordulópont a nő és a házisárkány között. És ehhez neked mi a közöd? És csak kérdésekkel bombázod magad. Még mindig jobb, mintha ő bombázna. Gúnyos szavakkal, gúnykacajjal, vitriollal, szemérmetlen ricsajjal, megcsalással és becsalással, és bevégzéssel, és kivégzéssel.

AndrisFF•  2018. január 16. 20:20

A magyar prüdéria

A magyar prüdéria

 

A múltkori blogom így fejeződött be: „Mára elég lesz a csúf erotikából. Ami még jöhet, az a mámor. Dionüszosz, aki Bacchus volt a rómaiaknál. Nálunk csúf neve van, részeg ember. Amikor a pornográfia a földön hever.”

 

"Ne érts félre, Botos elvtárs, mi nem a polgári prüdéria amolyan álszemérem-erkölcsét hirdetjük. Mi nem vagyunk hívei az aszkézisnek, de az anarchista szabad szerelemnek sem. Mi olyan ostobaságot nem kívánunk, hogy házasság előtt az emberek önmegtartóztató életet éljenek. De arra vigyázunk, nehogy a magánélet megváltoztassa a közösséghez való viszonyunkat. Hidd el, hogy semmi jó nem származnék abból, ha neked és Rozinak viszonyotok lenne egymással." (Hegedüs Géza: Európa közepén,1975)

 

Ez félrement. Nem az én versem. De remekül jellemzi az ötvenes évek prüdériáját.

 

Mi is a prüdéria? Nézzünk egy szakszerű forrást!

 

Prüdéria szó jelentése a Wiki Szótár szerint:

   1. Szemérmeskedés, szégyen­kezés.

   2. Kényeskedés, álszemérem.

 

ÉVA Magazin megállapítása: (2013. jún. 13.) „Ugyanakkor mind többször ütközünk bele abba, hogy tabu a szex, és győzedelmeskedik a prüdéria. Egyre többen háborodnak fel azon, ha nyíltan hallanak beszélni a szexről, kapcsolják ki a tévét idegesen, ha felvillan egy női mell, és érzik erkölcstelennek, ha egy szülő együtt fürdik kétéves gyerekével.”

 

Jut eszembe, nem is saját verssel illusztrálom a prüdéria kiváltását. Hanem népi szólásokkal, amelyek a szerelmi életre vonatkoznak. Ez mégis érdekesebb, és informatívabb, mert nagyon kevés van a forrásaimban erre a témára vonatkozón. Talán azért, mert a könyvek szerkesztői is prűdök voltak?

 

1.)   „Félre bajusz, csókot kapsz.” Ez jópofa. Csakhogy annak idején, meg most is bajuszos voltam. Meg kis Krisztus-szakállam is volt. Tehát ezt a félre bajusz módszert nem kellett követnem csókolózáskor. De ez kérem népi, sőt paraszti folklór lehet. És a harcsabajuszt és a kackiásan pödört bajuszt valahogy el kellett távolítani, félrehúzni csókolózáskor. Lehet megbotránkozni a prűdöknek ezért a fejtegetésemért.

2.)   „Bajszod nő, ha férfi megcsókol.” Ez is gátlástalan mondás. És mi van, ha a nőnek már eleve van bajusza, mint mondjuk ez Bulgáriában gyakori.

3.)   „Sok együttlétnek házasság a vége.” Ez túl logikus. Itt nincs min megbotránkozni.

4.)   „Kenyérrel hál az ágyban.” Itt nyilván a férfi teljesítőképességére utal a mondás.

De ha megfigyeljük, mennyire visszafogottak ezek a szólások, elcsodálkozunk a paraszti népesség kulturáltságán. Azt mondják: „hál”, „együttlét”, meg ilyenek. Meg a „Sötétben csak ölelni lehet.” c. mondás. Itt az „ölelni” szó szerepel. Figyeljük meg a mai és tegnapi fiatalok beszédjét. Működhet a prüdéria. És jogosan.

Nem mintha a magyar folklórban nem lennének ezekre a dolgokra durvább kifejezések. A példákat csak a kulturáltságom megtartása mellett fogom megadni. Ilyenek, mint „párzik”, „összefekszik”, „enyeleg”, „bujálkodik”, „incselkedik”, „disznólkodik”, „párosodik”, „egybe forr” „izél”.

Utóbbi már valószínűleg a nem prűd olvasónál is keveri a biztosítékot. Pedig a mai tudományos szlengben is van néhány mondás, ami az „izé” szót gátlástalanul használja. Például „A rendszer szó a tudományos izé”, vagy „Az organizáció is egy tudományos izé”, a struktúra, a mechanizmus, a szisztéma is játszhat hasonló szerepet. Amikor a „szakember” nem tudja pontosan megnevezni a mondata alanyát, ezekhez a szavakhoz fordul segítségért.

Azért ne legyünk álszentek. A szeretkezésre a népnyelv is használ „csúnya” szavakat. 

AndrisFF•  2018. január 14. 16:38

A pornográfia kérdése

Részlet az általam szakértőhöz küldött e-mailből:

Két olyan vers van, amelynél kétségeim vannak, hogy nem pornográfak-e? Ezek:

87. Édes Hazám

94. Fekete rúzs a szádon

Kérlek, segíts, hogy kihagyjam-e őket? 

Részlet XY költő, főszerkesztő által adott válaszból:

        Kedves András! Egy ideig nem voltam gépközelben, ezért csak most tudok reagálni a 110 erotikus verseddel kapcsolatban. A két vers, amiről a véleményemet kéred, nem lépi át azokat a határokat, ami az erotikus irodalmat illeti.


Azért nem jelenek meg a versemmel egy hónap óta kenyéradó gazdámnál, mert valaki a véleményezés céljából kirakott versemre egy kommentben egy szöveget, hogy pornográf. És ugye amíg erről nem születik döntés, addig nem lehet újabb verset benyújtani. A típusszövegek meg egyfolytában azt harsogják, hogy publikáljak, mert még nincs versem. Hát én rájöttem a megoldásra. Csupa ártatlan verset kirakok a most megjelent e-könyvemből a blogba, amit még sehol nem publikáltam.

Kérem, nézzék mar meg az erotikus verseimet, hogy valóban 16 éven felüliek számára készültek-e. Jó, legyen 20 év a korhatár! Mert a gyerekek az iróniát nem nagyon veszik még. Meg a groteszket sem. Ahhoz kell egy-két pofon az élettől.

Ha én szekértő lennék, én megkifogásolnám az első kiöncenzúrázott példában a „Csak ölelj, csókolj” fordulatot, mert elcsépelt. Primitív. Alpári. Hedonisztikus. Elvon a szakértéstől. AHOGY A SZEX GYERMEK KÉSZÍTÉSE ÉRDEKÉBEN CSAK CSALÁDON BELÜL METENGEDETT a bigott e.-házaknál, mert elvon az imádkozástól. Ki sem merem írni a szót, mert számomra ez is pornográf. Mármint a gyermek érdekében végzett koitusz az egyház által szentesített családban. Hát nézzük a szövegkörnyezetét!

Harang

Harang. Harangoznak, tűz van. Harang, valaki meghalt. Harang, búvárharang. Harangozó csilingelő nőalakod. Mérföldekre szól a zenéd. Feléd megy itatóba a gulya. Tőled öl a nadragulya. Tőled ficánkol a lelkem. Hallgatni kéne, beharangoztak! Vége.

Akkor tovább minden 10.-et bemutatom a kötetből, melynek címe "Cseppenként gerjesztelek / 110 erotikus vers". És megmondom a verscsokorban mit látok közösnek. A pesszimizmust, a mindig közbejött zavart, félelmet, majd a következő blogban folytajuk. Nem hiszem, hogy lehetne a kötetből hurrá optomizmust kiszelektálni. Így nem lehet József Attila-díjra várni. Mert nincs ki írjon ilyeneket: "Olajos napfény csillan a munkásarcon. / Körülötte súg-búg az ellenség szája, / Szennyes rágalmait mind feléje hányja, / De Ő csak odavág nagy öblös marékkal, / Szertecsap közöttük kétszáz százakékkal."

Íme így sikongnak

Íme, így sikongnak a rút dögkeselyűk,

ha látnak, és dühödt irigyei lesznek

a mi boldogságunknak. Szamár az

a madár, ki még elbitorolná a szent

kéjt, amit nem vehet el soha tőlünk,

mert akárhány szerelmet szétzúznak,

el akarják törölni az röpke bús éjjelt,

az megmarad, és most is élünk a kéjjel.

Kell egy komment, mert a sortávot nem lehet a blogkészítő programban jól szabálozni. Hát szegény ember vízzel főz.

Enyhe lejtőn

Enyhe lejtőn lecsurog a tej,

mert hogy tejből van a ruhája.

Csak várni kell két másodpercet,

és feltárulkozik a nemes teste,

nemes őzünő, vadász vár lesre,

kivárok két másodpercet, ki én,

és íme elém tárulkozott a maga

valójában. Domború melle őrizte

részben a ruhát, a szemérmet

a tej is érzi? Ezt ki érti?

Hosszabbak is vannak. Van egy 3 oldalas is. De Önöket most picinyke mintákkal szórakoztatom.

Ilyen

Ilyen az ég, hogyha nagy vihar jön,

de ezt az érzést meg kell köszönnöm,

a nagy vihar az bennem dúl,

bizsergek mindenütt cafatul,

négy a fám is, pont négy,

tréfa, kofa, pofa és bitófa.

Ott fogok lógni, a varjak metszik

ki a szememet, mert szerettelek.

Most lóghatok ítéletnapig,

mikor a jó a mennybe megy,

a rosszat pokolba rendelik.

Főjön az üstben, mert szeretett,

végtelen időig szenvedhet.

Piros az ég alja, világít, fluoreszkál,

bennem csak egyre az motoszkál,

mit vétettem a szerelemmel,

lefeküdtem a szeretettel.

Parázna, csak pározna mind,

ácsolva legyen jó bitófa kint,

az ilyen mind odakerüljön,

a bűnétől ne meneküljön.

Már megint a varjak? Nem, az előbb dögkeselyűk voltak. Azért az nem ugyanaz!

Fogás

Evickélsz, mint hal, ki hálóba tévedt,

látványodtól az ember megint elrévedt,

előtte még halászháló nélkül láttalak,

jó fogás voltál, de akkor hiába vártalak.

Megint egy kudarc, pokol tornácán jár a lelkem. Nem tudok mit tenni a kárhozat ellen. Csak a szerelmem buzog. Közben már cigánygyerek zuhog. Puja, puja, puja hátán. Mint René Magritte munkáján. Csak ott hivatalnok zuhog. Keménykalap és fekete öltöny. Én meg a nyelvemet kiöltöm. Mert lerasszistázott egy költőt a pujáért egy mulya. De soroljuk még bűneinket versben. Talán akkor mentő körülmény a szabad szellem. Nem, az a legnagyobb bűn most. A költő halászhálóba tette a ruhátlan nőt. Perverz, profán, vágom pofán.

Van még versem, nyugi. Hogy mi jön, most én is tudom, te is tudi, reklámfőnök Halász Rudi!

Ha belenézel

Ha belenézel a szemembe,

átváltozok, mint porszem.

Elárvulok, semmi rokonom

nincsen. Csak sodródom,

mint homokszem a homokviharban,

mert ilyen szem

nincsen. Ez az egész egy

nagy csalás. Elég volt mára

a hasadás. A C14 izotóp

felezett, mert rám néztél.

A kormeghatározásom is

elcsalod, mert fiatal férfinek

érzem magam. Most hagyjál

egyedül feleződni. Lecsukom

szemem. Nem létezem, ha

nem látlak.

Ezt már kifejtettük, mekkora bűn a költészet emelkedett éteri nyelvébe tudományos szakszavakat csempészni. Meg ez a szenzualista filozófia, Berkeley meg Hume. A foxi-maxi egyetemen megbuksz, az fix. Nem rímel a foxi meg a fix. Legyen inkább mix. Hogy kiment a divatból a turmix. Van ellenben dúsan energiaital. A lányom is azzal tanul vizsgaidőszakban.

OK

OK. Nőként gondolok Rád, megfogadom most.

Te leszel az új etalon. A karodon jár a csókom,

felfele halad. A vállad íve kitérít. Letérít a két

üde melled. Most fiatal vagyok, és tehetséges

szerető. A mellednél majd elidőzöm, érdemesek

rá, csupa domborulat, kicsi vége, az a mell éke.

A következőkről már nem beszélek. A köldökről,

a lágy ölről, a nyakról, az ajakról, azt verselje

meg a szeretőd. Én csak spiritiszta szakráltested

érintettem, de az is isteni volt. Kiszárad az elmém,

ha nem tettem volna. De az út így is fél órát tartott.

Ezt még lehet fokozni? Itt jön egy gyöngyszem, ahol érezzük, ez már felülmúlhatatlan, ez a pornográfia határa.

Ta-ta-ta

Három kavics beleesett a tóba.

A negyedik épp körhullámokat vet.

Ta-ta-ta, így hullik, csobban a vízbe és pózol.

Meztelen tested vizes lesz, ha belemártózol.

Még az nem baj, de akkor én is vizes leszek,

utánad ugrom, a gondolattól is megveszek.

Egy vízben lenni, a testem nagyon akarja,

ebben a vízben van a lába, a melle, a karja.

Meddig lehet ezt az érzést tovább fokozni,

ha már három kavics ilyen zavart tud okozni.

Mára elég lesz a csúf erotikából. Ami még jöhet, az a mámor. Dionüszosz, aki Bacchus volt a rómaiaknál. Nálunk csúnya neve van, részeg ember. Amikor a pornográfia a földön hever.

AndrisFF•  2018. január 13. 16:35

Ellenőrízzünk együtt

Ellenőrízzük együtt

Kérem, nézzenek utána, amit mondok. Ellenőrizzék, és kommenteljenek, ha sikerül egy ismétlődő fogalmat, gondolatot, költői képet találniuk a szövegekben. Nekem nem sikerült. Pedig automatikus írások sorozatát olvashatjuk, aminél elvileg a tudatos figyelmi kontroll ki van kapcsolva. Mégis van valami automatikus szubrutin, vagy beépített figyelmi rendszer a tudatelőttesben, ahol feltételezzük mai pszichológusok freudi tudatalatti működését, amely a szóismétlést, gondolat- és képismétlést a memóriával kommunikálva - a korábbi szövegeket is beleértve - figyeli, és meggátolja. A szabad gondolatáramlás és asszociációk ellenére a más, új információk, sajátos összefüggések fellépését, előjöttét segíti.

Automatikus vers

Az asztrológiához nem értek. Nem is hiszek benne. Én semmiben sem hiszek. Istenben sem. Az ezotériában legkevésbé. A tenyérjóslástól a madárbél-jóslásig. Az orvosok diagnózisában sem hiszek. Az alternatív gyógyászatban végleg. Kíméljetek ilyen ezoterikus hülyeségekkel. Hiszek a kitartó munkában. A tudásvágyban. A nyitottságban. A kíváncsiságban. A kitalációkban nem. A kibabrációkban sem. A kolonccipelésben sem. Én se legyek kolonc. Inkább a hajam legyen lobonc. A legnagyobb marha a bonc. Jó szándékú. De a szándék mit ér? Mit teszel most? Ez számít. Hogy honnan jöttél, az nem. Nem számít a jellemem. Csak a CSELEKEDETEM. Hiába jó az egyik, ha rossz az eredménye. Nem a szándék számít, hanem a tett. A tett halál. A tetszhalál. A kekec halál. A csak azért is. Ne mondjad, hogy miért is? Mi tudjuk, a kollektív tudattalan tudja. Hogy mi a banális? A kanális. A kanál is. A kés is. A szép is. Ha nem szép, akkor miért mondják? Csak ez a módi? Modern vagyok. Nagyot akarok. Vajúdnak a hegyek. És egeret szülnek. A kihűltnek. A halálmadárnak. A talány talárnak. A szalámigyárnak. Pick. Pickel rám. Treff. Treffel rám. Kőr. Köröl rám. Köröz fölöttem. A halálmadár. Hess, madár. Mit repkedsz, mint szilánk a csiszolásnál. A köszörülésnél. A körkörös életnél. Ahol mindig visszatérsz a kiindulóponthoz. A konchoz. A fazékhoz. A leveses fazékhoz. Hogy többet vegyél belőle. Te dőre. Pőre. Csőre. Bőre. Temetőőre. A Teremtőre. Most már elég. Elég a szó. Elég a szándék. Elég a világ is. Apokalipszis. Lovagolni jó. Az Apokalipszis lován. Nem az tapos el téged. Te taposol el másokat. Kigyullad a tákolat. A zápulat. A tágulat. A rámulat. A mulatt. A mesztic. Nemezis. Genezis. A Tóték is. Dobozolnak. Légy őrnagy. Majd téged is bedobozolnak. Már vijjog a halálmadár. Az őrnagyért kár. De hadd menjen a pokolra. Várja annak minden bugyra. Infernó. Timfernó. Timsó a vérre. Ne borotválkozz végre. Az Isten is szakállas. Te is növessz szakállat. De ne legyél szak állat. Szakbarbár más szóval. Legyen empátiád. Szimpátiád. Tompátiád. Legyen az agyad tompa. Így lehet csak elviselni mások nyomorát. Az éhséget. A gyomorkorgást. A nyomorbomlást. Kommunizmust végre! Mindenki képességei szerint, és mindenki szükségletei szerint. Te ne szükségelj többet. Itt neked nagyobba képességed. Képet csévél. Kommunizmust csepül. Marad, mi volta puszta lég. A légkalapács való neked. Az agyadat kell vele megműtened. Most akkor mindennek vége? Borulj anyád tenyerébe. Hajtsd oda a fejed. Szopjál, mint csecsemő, tejet. És kopjál le. És botoljál fel. És tűnj el az alvégre. És búslakodj végre. Mert van min. Te is egy csődtömeg vagy. A bölcsőd tömeg. Nem akar ringani. Biztos kőbölcső. Hát ebben ringattak. Szorongattak. Ne menj el. Pedig mindenkinek el kell menni egyszer.

Ez egy vers, nagyon szabad. Repüljetek velem!

Mert én már nem tanulok, én már csak tanítok a novelláimmal. Emberséget, hülyeséget, szerelmet, csalást, ostobaságot, dramaturgiát, párbeszédet, szójátékot, viccet, trágárságot, verset, prózát, borzalmat, piócát, hogy hogy kell másnak szívni a vérét, hogy az ne vegye észre, és még le is írom a novellába, élősködést, erőlködést, erősködést, ősködöt, örömködést, az örömkönnyet, őrültködést, ösztrogén szintet, arousal-szintet, művészi szintet, szintetizátort, a lelki védő sátort, pimaszkodást, és a másik tiszteletét, Pistikét, Apjukot, káromkodást finoman, kulturáltan, hogy kell őrizni a szemed, őrizni az álmod, őrizni az igazságot, őrizni a gazságot, őrizni a termést, őrizni a merést, a szenvedést, átvinni a csónakon a szerelmet, átvinni az átvitelt, átvinni a spontaneitást, átvinni a dalolást kotta nélkül ti-ri-ri-tával, hogy kell bánni a lelki hintával, bánni a szóval, a lasszóval, a drogprevencióval, a széppel, a néppel, a pórnéppel, a porfészekkel, a portrészekkel, a festővel, az esővel, a képpel, a péppel, a léppel, a májjal, a maja hieroglifákkal, a fákkal, a fűvel, a hűvel, a hűséggel, a bőséggel, a mesterséggel, a mesterkéltséggel, a mesével, a vesszővel, a ponttal, a kérdőjellel, az idéző jellel, az igéző jellel, az igazolással, a hamiskodással, a pornóval, a sztornóval, a timpanonnal, a timpanival, a szorongással, a tolongással, a dologgal, a dorombbal, a doromboló macskával, a fújó macskával, a macska nemi életével, a nemi élettel az embernél, a semmi élettel az embernél, a vérrel, az egyezséggel, a perlekedéssel, a késsel, a villával, a kanállal, az ollóval, a porolóval, a sorolóval, mint most is, a banalitással, a banánnal, a talánnal, a talánnyal, a koldus tetűvel, a betűvel, a szimfóniával, a szimpátiával, a modettával, a mondottával, a mondással, a rontással, a romlással, a porlással, a halállal, a madárral, a szomjúsággal, a szívóssággal, a szívással, a szinkópával, a színpompával, a szintezéssel, a légvár felépítéssel, a városiasodással, a Szodomával, a Gomorával, a gonorrhoeával, a nemi betegséggel, az éggel, az istennel, az ördöggel, a pörgővel, aki már nem tud megállni, a hajléktalannal, akinek nincs hol hálni, az őrszemmel, akinek nincs hol állni, az angyallal, akinek nincs hova szállni, a tromffal, a trollal, a broillal, a tollal, a mollal, a dúrral, a sznobsággal, a skótsággal, a tolongással, a prolongálással, a rongálással, a szórvány kisebbséggel, és újra a széppel.

Szabadon

Meg kell köszönnöm e hűséget, e nőiséget, a bőséget, mivel a szeretetét szórja Rám, ki eredetét se tudja tán, s a szemérem, úgysem remélem, mégis szenvtelen, és leszek újra szemtelen, mert a szavaknak súlya van, az utaknak pora van, az embernek kora van, a fényeknek színe van, a kényeknek szíve van, a kéjeknek éje van, a fegyelemnek vége van. Itt most már mindent szabad, a lomb, a tomb, a zond, a zsong, a tong, a bong, a szong. A spirituálé, a vér és az éj a kutyáé, a dús és a hús a szukáé, a tor és a bor a csudáé. Mindent szabad. Nincs, mi akaszt, nincs semmi, ami e helyhez köt, és újabb gyászhoz, még egy fohászhoz. A lánchoz, a tánchoz, a vészhez, a léthez, a virágos réthez, az eső itatta a széphez, a méhhez, a készhez, a kézhez, az agyon sanyargatott észhez, és felvidít, és fölrepít a magasba. Ahol a csend hangjait hallgatom. És ha a csendből elég, reám tör a vigalom, a legszebb irodalom, a jóság birodalma, a szóság, a szótlanság hatalma, a sótlanság, a savanyú vadalma, a szaporítószervek hatalma, az erekció, a szelekció, a kipirulás, a túlzott szívdobogás, a szerelemlobogás, a kéj, az éj, a száj, az ajkak, az összeforrás, a hűs vizű forrás, a bevizezett blúz, az azon áttetsző mell, az azonnal kell, a szorongva szeretlek, ha elmész is követlek, a megőrülök utánad, a tőled várható bánat, elkapnám a gyönyörű szádat, adnék az erotikának, a szerotoninnak, a tesztoszteronnak, az oxitocinnek, az orgazmusért felelős hormonoknak, a mormonoknak, akik a gyermekért hálnak, a boldogság- és a szerelemérzésért felelős endorfinoknak. Fölrepít ismeretlen havakba. A télbe, a dérbe, a jégbe, a térbe, a Mont Blanc hevesébe, azok kevesébe, kik megmászták végre, s nem köptek a levesébe, a tehetetlen fagyos útba, a dús vizű befagyott kútba, a visszhangot szerető mélybe, a kandallónál delelő kéjbe, a delelőbe, hol szürke marha legel, a gémeskút ága tör az égbe, a szikrázó szenvedélybe.

Írtam

Írtam már krokit, glosszát, novellát, regényt és filmforgató-könyvet. Javaslatot, levelet, szerelmes verset, beadványt, leadványt, névsort és szép sort. Emlékeztetőt, jegyzőkönyvet, abszurd drámát, dia-forgatókönyvet. Kecskerímet, menyecskeverset, megyei áldást, napiparancsot, és írtam kávé zaccból, ólomból öntve mérget, és kiöntöttem a pszichiáternek a létet, a boncot, szerelmes könnyűimmel azt is telesírtam, írtam és írtam, önéletrajzot, pontokba szedve, angol módra, régi formában, fogalmazványt, pontokba szedett tézist, tézist, antitézist, szintézist és mimézist. Az utóbbi utánzást jelent. Matematikai modellezést és számítógépes szimulációt. És Monte-Carlóval futtatandó, és pókerteszttel teszteltem a véletlenszerűséget, meg entrópiával, de sosem ittam közben, elmaradtam a piával, majd bepótolom, bár most is ott pimpósodik a megmaradt bor, a megmaradtkor meg felvirágzik, hála az agysebészeknek, kik tágítottak a liquornyomáson, és ezret futok százon, csak nem mozgok eleget. Leragadok a gépnél. Azt hiszem, valamiről lemaradok, ha nem látom úszni a fészbuk-téglalapot. Elkapom röptibe, és megnézem, ki az a barátom, ki mondjuk lájkol, vagy éppen kommentel szépen. Mert rengeteg barát lett, és egy sem volt régen. És meghozták az intellektuális csodát, nem eszek inkább vacsorát, de nézem. Együtt lélegzek a sok baráttal.