AndrisFF blogja

AndrisFF•  2018. május 21. 12:33

Tíz vers a nőkről

 


 

Szeretem

 

Szeretem a szád sarkában a kajsza görbületet.

Kajszi barack vagy, csak miért érzek hevületet,

Ha rád nézek? Ez ragrím, ezért még kiherélnek.

A lap-versszerkesztők, akik soha sem kímélnek.

 

Rátettem egy lapáttal. Tűnjenek el inkább egy apáttal.

Mire számítok, ha ilyen nő a szerelmem? Apámmal

Is megküzdenék érte. Csak azt sajnálnám, ha hiába.

Ha apám győzne, vérfertőzés lenne, fojtanám piába.

 

Én győztem, mellettem van a hús-vér drága teste,

Megérinthetem, ha lágy kezem éppen ezt kereste.

Hihetetlen, milyen szép e ruhában. Lenge, könnyed,

szélborka, a szeme sem áll jól. Kicsordul a könnyed.

 

Hogy fölénnyel uralom e világot, az nem érdekes ma,

Enyém minden pillanatban, mert bennem van a karma.

Belém váj kicsit a karma, de nem fáj, csak lelkesít

Még további szerelemre. Szépségével égkő, ékesít.

 

Neki adnám a szézámom minden kincsét, de Neki

Szellemem kell, meg testem. Életünk úgy terelgeti,

Hogy középen legyen az érzelem, utána az értelem,

Legvégül, de lágy legyen és bársonyos a kényelem.

 

Még egy fontos: ruhája mindig a legszebb legyen!

Lenge, virágos, arabeszkes, itt nincs kegyelem!

Mert ő a lengeség megtestesítője, a szélfútta nő.

Te szerelemlány, el ne vigyen az a száguldó idő.

 

                                     (Budapest, 2018.05.15.09:05)




Kellő aszimmetria

 

Nem sodor el a szél. Arcod arról mesél.

A szélcsatornában mintának kellenél.

Engem taszít a tökéletes szimmetria.

Kell egy kis csavar, kis disszonancia.

 

A tökéletesség engem mindig zavar.

Szépérzékem valami formabontót akar.

Nekem elég egy kicsiny különbség,

A nagy az legtöbbször már különcség.

 

Pedig a gének a szimmetriát követelik,

Egy karból, egy lábból kettő következik.

A szem is pár, abból is pont kettő leledzik.

Folytathatnánk a sort a gyönyörű mellig.

 

„Mi tessen benne?” - kérdezné most Lucifer.

Vonzódásuk a páratlanokhoz sosem múlik el.

Mi minden van egy nőben, mi nem páros,

És a legtöbb a férfinek mégis az kívánatos.

 

Kezdjük felül, a világközép, a szexi köldök.

Alatta csak behunyt szememmel időzök.

Gerjednének szorgos szerveim, ha látnám

A kéj helyét, mindig az éjszakát várnám.

 

A hold a megfelelő világítás e deli tetthez,

Bár kellene patakparton szeretkezned!

Forró homokban, szíved már romokban,

Tengerben, akár lágyan simogató karokban.

 

Hát ennyit ma a tökéletes szimmetriáról,

Szeretned kell sokat a világban bárhol,

A lelked, tested ilyenkor örömben táncol,

Ha közben szívedben a szerelem lángol.

 

                             (Budapest, 2018.05.15.16:18)

 


 Átlát

 

Hiába hunyom be szemem, Ő átlát rajtam,

Ezek után mért pont szerelmét akarjam.

Kisebb a gond, ha tudja, csak a teste

Érdekel, meg a szépsége és néha a lelke.

 

Csak ha éppen nagyságom miatt magasztal,

Vagy szeretkezés közben ágyban marasztal.

Ekkor nem zavar az, hogy gondolatolvasó,

Mert ennek ellenére a szívébe befogadó.

 

Nem is tudom, hogy mit eszik rajtam, tán

Az ágyban olyan jó vagyok? A gondolatában

Én nem olvasok. Szerelmében felolvadok.

És nem veszem észre, hogy átverve vagyok.

 

Fagyos a lelke, ha hőmérővel kikutatom.

Az egész „szerelem” érdek. Nem uralom

A helyzetet. Az unalom a megoldás erre.

Ettől lesz olyan kemény, gyönyörű a teste.

 

Feszült, mert tudja az egész hazugság.

Szívesen elhiszem, hogy ez a valóság.

Nekem a teste kell. Nem ez a gyarló élet.

Nem őrlődök. Örökre így maradnék véled.

 

Az Ész, a Félsz, a Defetizmus, a Kérsz,

Nem érdekes, mert vele mindent elérsz.

A Tudomány, a Művészet és az Élet,

Semmibe vész. De tovább is remélek.

 

Az sem baj, ha egyszer véres tőrrel hatol

Belém. Csak arra kérem, a szívem zakatol.

Abba döfje a gyilkot. Az igazság pillanata

Eljött. Legyen meg mindenki utolsó akarata.

 

                                 (Budapest, 2018.05.16.18:21)


 

 

Isten kezébe

 

Isten kezébe adom szűz testem. Letérdelek előtte.

Isten kezébe adom eddig érintetlen hamvas mellem.

Ha az Isten még mellet soha kézzel nem érintett,

Kezdje el egy legjobbal, ami valaha csak létezett.

 

A mellet is Ádám oldalbordájából teremtetted.

Hogy csináltad, hogy akkor nem érintetted?

Valahogy csak kiformáltad, körbe simítottad.

Akár hogy, de nem vagy szűz, mint gondoltad.

 

Kezedet érintette bársonyos bőr, te is érintetted.

Meleg puhaságát akkor is, örökéletre megszeretted.

Miért nincs feleséged? Ágyasod akár százezer?

A királyoknak jár a „jus primae noctis” bárkivel.

 

Én még érintetlen vagyok. Egyszer megházasodom.

Lehetnék a feleséged. De legalább ez első ágyasod.

Két combom bátran kitárnám, hatolj be oda drágám!

Közben szorítsd a hamvas mellem, örömöm akarván.

 

Ha sikeres a nász, gyermekünk is lehetne: Ádám.

Kilenc hónapig óvatos pocakomban kihordanám.

Végre megszülném. Nem kell ettől még megijedned.

Apás szülés lenne. A történésen meg kell jelenned.

 

Újra kezdhetnénk, amit elrontottál. A tudás almáját

nekem adnád. Kormányoznám világod ésszerűen.

Gyere, fogd meg a mellem!

 

                                                            (2018.05.17.22:30)


 

Szőke

 

Bizakodva néz a jövőbe. Mert ilyen megjelenéssel

Lelet is. A félig nyílt ajka felér egy főnyereménnyel.

Hajtincsei portréja kincsei. Most nem tudok mit írni

Róla. Csak nézni bambán, csodálni, bámulni és sírni.

 

A természet miért nem teremt csupa ilyen szépet?

Ehelyett sok unalmas, elnagyolt és csúnya képet.

Mit képet, arcot. A fogad bele varcog. Belevásik.

Nem baj. Előbb-utóbb azért mégis jön egy másik.

 

Nem szőke, bizakvó, barna, átlagos és kishitű.

Nem lesz az ágyban sosem olyan jó. Kis keblű.

Szeretkezne ő hiába. A fájdalmad fojtod a piába.

A szőke bezzeg letúr az ágyról és rajtad lovagol.

 

Ezt honnan tudom? Megcsaltam én a feleséget.

E modell másodállást vállalt. Luxus call-girlséget.

Kicsit borsos az ára. De nem kerestem telefonon

Hiába. Ötkor fogadott. Érkezéskor kondomot adott.

 

Zuhanyozni kellett. Segített az erekciónál. Hogy

Tiszta legyen a szerszám. A szerelem kitartott

Az ágyig. Innen aztán jött a mennyek birodalma.

Már mit sem ér egy félig harapott savanyú alma.

 

Éváé. Az ősi ereklye. Ez volt a kellő honorárium.

Ez a nő műgyűjtő. Testét nem érte még szolárium.

De volt torinói Krisztus-lepel. Keresztdarab ereklye.

Holttengeri só. Mária könnye. Hétfátyol-tánc leple.

 

És ez is ingyen, és a szolgáltatás mellett volt kiállítás.

Nem jött a másik kuncsaft. És egy hihetetlen ráadás.

Az ajka csókkal búcsúzott. Valahogy mégis jó lehettem.

Az óta feleségemmel nem háltam. Hogy el ne felejtsem!


 

Cenzor

 

Én ha cenzor lennék, elfelejteném, hogy férfi vagyok.

Ilyen szaftos feladatot soha többé másra nem hagyok.

Vájkálni a bikini alsó merészségén, és benne lehet

Valami, mi tiltott, gyümölcsnek is. És kihal egy nemzet.

 

Mert nem nemzett gyereket. Eleget. Én ehhez jócskán

Hozzájárultam, mert a gerjedelmet betiltottam ócskán.

De a szabályzat előírja, pornográf, ha a bikini öt centi.

A menzeszen túli nőket sérti. A hatóság az csak trendi.

 

Az emberi jogok, az idősebbedő nőké, a gyermekeké,

A homoszexuálisaké, a transzvesztitáké is jog. Elé

Van írva minden bűnözőnek, kukkolónak a bokron túl,

Ha teszi, az emberi joga. A hülyeség elsöprően dúl.

 

És napozunk ilyen kihívó pózban? Alicantében talán?

Ott az a spanyol cenzor reszortja. Nálunk nem a Palán.

De újságborítón sem. A prüdéria mára mindenható,

A keresztény kurzus éppen ezen botorságnak való.

 

Hogy mikortól számít e demokrata duma? Mária Terézia

Törölte el a boszorkányégetést s az inkvizíciót. Terézia,

Te nagyot mertél, az egyházzal ujjat húzni. Bolond az,

Ki korszellemet kritizálja. Most ezt kell felvenni a strandra.

 

Csak ne mereszd a melled Szandra. A frizurád így kell

Igazítani? A lófarok az állandó bíbelődésre való. Mell,

Csak csipetnyi anyaggal takarva. Nem említve az alsót.

Egy bolha visítva férne el a szűk résben. Ide férfikéz való.

 

Az övön csat. Biztos tart. De látni enged sima női bőrt.

Ez egy cenzornak a Kánaán. A szabályt bánni egy böjt

Kéne, mert ez centire nincs megszabva. De kreatív a

Cenzor, a jó nőt mind feljelenti. Ez csak egy direktíva.


 

 

Behálózlak mint árnyék

 

Egy nő látható egy képen. Ruha nélkül.

Csak guggol, lazán, összes bűne elévül

Keresztbe-kasul szelik csúf fekete árnyak,

Rávetítik, angyal, csak nincsenek szárnyak.

 

Az árnynál fejed vágom ketté, hol kéred?

A homlokodon, az orrod alatt? Beéred

Ennyivel? A tested tabu. Kell még lágyan.

És árnyék nélkül. Üres mindig az ágyam.

 

Ha paplan alá bújunk, ott csupa árnyék.

Megszűnik a fényrabiga. Erre is várnék.

Selymes bőröddel simogass. Vénusz

Dombodat teremtette fenséges Vénusz.

 

Ne sajnáld vele dörgölni bőröm egészét!

Csupa villám a testem, Zeusz őserejét

Kicsiben kipróbálom. Bár lényem szikla.

Most egész testem lehet csupa szikra.

 

Beléd merülni is szeretnék, mintha vágy

Gerjesztene ott is. Van erre puha ágy,

Úgyis a földre hemperegünk, mielőtt

Elalélsz. A gulya eléri a szép delelőt.

 

Kolompol a vezér tehén. Patak csobog,

Madarak csicseregnek. Az álom robog

Tovább. Drága selymek suhannak,

Színes kavalkád, pelyhek zuhannak.

 

Puhák és beborítják az összes tetőt.

Illatok lebegnek, ontják a gyönyört. 

Én is álmodni szeretnék, mély kutat,

Melybe zuhantam. Sehova vezető utat.

 

A ház kéményére fészkelő gólyát, fehéret.

Fiókái torkig nyitják a csőrük. Most feléledt

kukacot hoz az apa gólya. Szitakötőt sodor

az enyhe szél. Ha felébredsz, a felhő bodor

 

Cirmokkal cicomázza az eget. Remélheted,

Hogy eltűnt az árnyék a testedről, meséled

Az álmod. Én újra kívánlak. Te is akarod.

Magunkra húzzuk újra a kipróbált takarót.

 

 

Fenség

 

Fenséges arc. Szeme meg nem rebben a dicsfényét hirdető petárdáktól.

Közben Händel „Tűzijáték” zene szól és az eget betöltő tűzijáték. Mától

Te vagy a királynő. Már megszoktad. Elég hamar tisztel a nagyvilág,

Botswana királynője. Ott valahol Ruanda közelében. Te szép virág.

 

Ki szakajt le? Egy fehér lovon arra jövő mesebeli király? Vagy olajsejk?

Ország érdeke mindenek előtt. Fellendítendő a gazdagsága. Már sejt

Valamit. Dolgozni kell mindezért, keményen. Magabiztos a tekinteted.

Megközelíthetetlen mint királynő. Nem kell kommandó, sem testőr veled.

 

A füldíszed két hatalmas pávatoll. Ez ad tekintélyt neked, és a hierarchia.

A pávatoll az örök hűség és tartós kapcsolat szívmelengető szimbóluma.

Karizmatikus kisugárzást kölcsönöz. Hagyja, szépséged kivirágozzék,

Ragyogjon fényed. A pávatoll szerencsét hoz a szerelemben. Ágazzék

 

Kultúrákon át. Japánban felajánlották a pávaszemet a könyörületesség

Istennőjének. Most kitűnően keretezi arcod mint végtelen kíméletesség.

Kínában a pávatoll az égboltot és az Isten mindent látó szemét jelképezte.

Isten jó kedvében megáldotta a világot. Nélküle boldogság nem létezne.

 

A pávaszemek rád néznek. Szuggerálnak. Beléd lát a mindenlátó szem.

Bánatod felfedi. Boldogságod megleli. Mélyre lát. Hiába titkos a szerelem.

Gyermekkori trauma, elfojtott vágy, a tiltott cselekvés szándéka világos

Számára. Hiába gondolsz direkt másra. Minden hazugág az itt álságos.

 

A büszkeség a legfőbb ezen az arcon. Megvívom ma minden harcom.

Nekem is győztesként, elérve az elérhetetlen célt, büszke lesz arcom.

Tanultam tőled Botswana királynője. Egy életre megtanultam. Szürke

Hétköznapok nincsenek. Csak a cél lebegjen mindig előtted. Kiürülve

 

Hiába is várod a változást. Feltöltődsz ilyen példától. A példa a királynő.

Büszke lehetsz eleve magadra, egyedi lény vagy. Ez jó, de elegendő?

  
Úgy is élj. Egyedi módon. Tele értelmes céllal. Akaratod ezekhez felnő.

Dolgozz meg érte. Bízzál magadban. És te is lehetsz a büszke királynő.

 

 

Spaklis halál

 

Az egész egy rémálom. Hirosima. Atomtemető.

Fogod a majdnem kész festményt. És Teremtőm!

Lekened kittel. Mint szobafestés előtt a szobafestő.

Sima legyen, ma rámegy még egy réteg, a felső.

 

Tulajdonképp minden szobafestőben ott rejlik

A szédületes művész. Ez, ha jól sikerül, kisejlik.

Eltemetni vágyakat, meg nem tömni ágyakat,

Degeszre élő hússal. És párnákat, lágyakat.

 

Púposra a dunna. Ma kiönt a Duna. Nem kímél

Vágyat. Átszakít minden gátat. Benne evickél

A halál a kaszával. És spaklival. Időt nem sajnál.

Ott, hol menekülnek, sorra kerülnek a véső bajnál.

 

Bekenik őket spaklival. Különösen a szép nőket.

Ilyen a halál, van szépérzéke. Lesi a szenvedőket.

Hozza tucatszám a csipkés, hímzett szemfedőket.

Nem kíméli az összebújó, a védtelen szeretőket.

 

Íme, egy szép nő. Felismered? Ugye nem mered.

A fejedet inkább az omló vakolatú falba  bevered.

A szép nőket te is éjjel-nappal, mindig is szeretted.

A falból két kampós szög kiáll, a lekent felületed.

 

Erre akasztod hitedet, jövőbe vetett bizodalmad,

A földet, a termést, a merést, szép birodalmad.

Mi marad, nem kevés, üvegcserép, a kifolyt vér,

A hálószobából már régen elévült szenvedély.

 

A spaklis halál semmit sem kímél. Megy börtönbe,

Rabokat bekenni. Női rabokat. Arcukra körkörbe

Ken festéket. Úgy szebb, mint a rút simított kitt.

Csak találna még be nem festett embert, valakit!

 

                                         

Égkirálynőm

 

Ezt a függőt a homlokodon és a piercinget Istentől kaptad.

Csúsztál előtte, kivillantottad bájaid, palástja szélét haraptad.

Megérte. Most gyönyörű lettél. De e nélkül szerettem beléd.

Nem zavar a két fülbevaló. Ha ez a hepped, leborulok eléd.

 

Szemed fehérje, olyan, mint az enyém. Ez közös. Meg hogy

Két szemed van, két füled, szemöldököd. A köldököd bárhogy

Nem hasonlít. A Tied a világ közepe. Tudtad, hogy onnan mérve

a karjaid, a lábad, kiterjesztve egyforma hosszúak, ez a mérce.

 

A köldök varázs. Delphoiban van egy áldozati kő, a föld köldöke.

Egy rózsaszín kő. Egy méter lehet. Ott hozták az áldozatot örökre.

Az állat és emberáldozatokat. Ti még esztek embert? Megértem.

Kevés volt a táplálékban az állati fehérje. 74 éves kort megéltem.

 

És még nem ettek meg fizikailag. Lelkileg folyton próbálkoznak,

És jó a vírusvédőm. Működik egyfolytában. Mind csalatkoznak.

Talpra esem, minden kicsinálásból győztesen kerülök ki, hiába

A lárma, felhajtás odakint. S ha a sors hozza, az is vész kárba.

 

Árván maradt gyermekeim a megmondói. Anyjuk helyett anyjuk

Lehettem. És a 3/3-as hiába dúlt-fúlt. Kirúgni nem mert. Vak tyúk

Most éppen nem talált szemet. Politikai mártír nem kellett, mikor

Váltott a rendszer. Erre épp nem volt alkalmas a megváltozó kor.

 

De térjünk vissza Isten kegyeltjére. Miért égkirálynőm? Legyen

Csak egyszerű ara. És a közös tulajdonság révén szerelmem.

Szemem, szerelmem majdnem ugyanannyi. Mindenféle történt

Már velem. Most néger nő lesz a feleségem. Most börtönként

 

Vállalom. Kaloda, járom, szégyenketrec, mind jöhet egy sorban.

Minden büntetést vállalok, vízpróbát, tűzpróbát, e modern korban.

Elektromos stimulálást, vízcsepegést, kokaint, csendet az éjjen át.

Mindegy, a célom elérjem, fekete nő legyen az arám, csak éljem át

 

A kínzás borzalmait. Ha másképp nem megy? Előttem a cél lebeg.

Együtt szülnénk, legyen sok gyerek. Fekete. Örökké élnék Teveled.

Mint ősz apóka és ragyogó felesége felmennénk még az Olimpuszra.

Ott halnánk meg, mint az öreg japánok a Fuji peremén szépen elaluszva.

AndrisFF•  2018. április 8. 03:25

Orpheus ihlette dal

Orpheusz ihlette dal

 

Orpheusz azokat a dalokat ihleti,

Amelyek a kedves elvesztését siratják.

Fosszatok meg szemeimtől,

Mert visszanéztem,

Jön-e a drága?

A pokol tornácára értem,

Ez a dantei első kör.

És a második kör

A szerelem bűnösei.

Hát hazaértem.

A hét főbűn egyike.

A paráználkodás

Gondolata.

Úgy kívántam a testét.

S a pokol harmadik köre

A torkosok, falánkok.

Mert itt is vár rám

Egy kis kálvária.

Mert ambróziát ettem.

Azt hívén akkor,

Itt a Parnasszus,

És a következő bugyor.

A pénz rabjai,

Fösvények, uzsorások,

És tékozlók. Ide tartozom

Én is. Mert amim volt,

Azt mindig feléltem.

S nem féltem, mit hoz

A holnap, csak élveztem,

Mit lehetett. S ez bűn,

Ezért mehetek bugyorba.

Fojtottam volna inkább

Borba. Az indulatom.

Most itt vagyok a negyedik bugyornál,

És illetékes vagyok mind a négynél.

Az elsőbe, mert hitem nem éltem,

A másodikba, mert

A szerelem bűnébe estem,

A harmadikba, mert ambróziát ettem,

A negyedikbe, mert költekeztem.

És mi vár még, hány helyen

Kellene egyszerre lennem?

Aztán az ötödik kör, a haragosok,

Indulatosok, ide aztán főképp

Beestem, mert tartani a nyelvem

Ritkán volt kedvem.

A hatodik kör, az eretnekek,

Hányszor kiálltam mellette,

Hogy vagyok ateista.

Inkább, mint elvakult,

Elárvult Maoista.

És a hitetlenség

Bűnébe estem. Mert

Sztálinért, Leninért,

A pápáért, a Dalai Lámáért

Nem volt kedvem imádkozni.

Ezért kell most kiátkozni.

És nem fogok kiáltozni,

Ha szigonyokkal

Döfik a testem.

És főhetek tovább

Másokkal az üstben.

A hetedik. Ide is tartozom,

Mert egyfolytában

Káromolom az istent.

S jönnek a megbízhatatlanok,

A Rondabugyor a neve.

A költőnek itt a helye.

Mert kerítő, hízelgő,

Szimóniákus, ez is egy státus,

Gátolta a Szentlélek

Szabad működését.

Rabló, s tolvaj volt

Elipszilonnal. Mert

Helyesen írni sem tudott.

Rossz tanácsokat adott,

Amit maga meg sem fogadott,

De mindig hirdette az igét,

Ha kellett, fűt-fát megígért.

Viszályszító volt, s hamisító.

És a kilencedik bugyorba is megvolt

Az oka, hogy bezárják.

Ami a Pokol Kútja.

A parázna, buja,

Elárulta a háza népét,

Kiárusította a hazáját,

Vendégeit jó lakatta,

És végképp volt Judecca,

E kilenc bugyorban vagy körben

Egyaránt otthon van, itt marad

Már többet nem remélhet.

Ezt mind most neked felrovom,

Rovott múltú vagy hetedíziglen.

Az Isten, ha volna, segítsen.

AndrisFF•  2018. április 2. 12:19

Siqueiros: Széttépett lánc (2015)

Kétféle jellem van: a dér – a tér – a krematórium – a Kempelen Farkas-féle sakk-automata. Benne a török. Mindjárt kitörök. Bezárt magányból. A vagányomból. A láncait tépő nő. Vörös füles sapkában. Csak az van rajta. A képet a mellei uralják. Nem mint szex. Mint nő. A kerekbefont köretes kebel. A kiszakadt üvöltéshez éppen ez illik. A lánc most szakad el. A rablánc. A kar csupa erő még mindig. A pendülés, a reccsenés, a fém sikolya, a csontvázcitera. Vivát Mexikó! Szabadság! - üvölt a torok, és sóhajt az Istenekhez. Ez sikerült, ennek vége. A halotti tor, az ezer, megérte. Most győzelmi tort ülünk. A saját hazánkba berepülünk. Mert itt voltunk több ezer éve. De mindig annak elnyomott népe. A másodrendű faj. Az indián. Az őslakos. Quetzalcóatl, a tollaskígyó. Ezt megelőzte Gucumatz, aki megtanította az embereket a tűz csiholására. Milyen mély az emberi emlékezet. És Huracán és Tepeu, a tűz és az ég istenei. Chac, a zivatarok, a villámlás és az égzengés istene. És Ixchel, a maja panteon legnagyobb női alakja, a Hold megszemélyesítője. És Kinich Ahua, aki egyszerre férfi és nő, a Napisten, a zene és költészet legfőbb mentora. A freskót, "A demokrácia széttépi láncait" címmel David Alfaro Siqueiros alkotta 1944-45- ben, Manuel Ávila Camacho elnöksége alatt, amikor még volt pénz a művészetere és a demokráciára. Siquerios. De előbb fel kellett robbantania Trockijt. Nem sikerült, De Neruda segített. Kimenekítette Mexikóból. Chilébe. Trockij másodjára is sorra került. Ramón Mercader 1940. augusztus 20-án jégcsákánnyal agyonverte. A magyar alkotmány későbbi ünnepe napján. Mi volt a bűne? Persze a sok emberiségellenes gaztett mellett. Írt egy könyvet. Már a Kolcsakkal vívott háborúban a vonaton. A "Kommunizmus és terrorizmus" címmel. Terrorizmus. Merkantilizmus. Mercader. Ramón. Rasszizmus. Iszlám terrorizmus. Iszlám Állam. Magyarok mennek harcolni ellene. Döntés. De jó döntés. Különlegesen kiképzett magyar kommandók. A melegbe. Állig golyóálló mellényben. Szép ez az egyenruha. Formatervező tervezte. A dédapja Trockij volt. És itt ér össze lánc és a páncél. Mindegyik acélból van. Acélból, hogy rab legyél. Acélból, hogy védjen. Vivát Hungary!




AndrisFF•  2018. március 28. 10:39

Epigrammák

Első epigramma

 

A három emberi érték,

Mi először eszembe jutott,

Tisztesség, erkölcs, becsület.

És hol marad a szeretet?

 

 

Második epigramma

 

A barátnőm hazug,

Nem jó, nem szép,

Ő az anti-kalokagathia,

Mégis nála maradok,

Mert olyan jó az ágyban.

 

 

Harmadik epigramma

 

Ami a listából kimaradt:

A hallgatagság.

Ki szeret a csenddel

Együtt élni?

Mégis az erdő

Nem beszél, susog,

A barlang csendje

Vízcsöppek

Hangjával telik.

A néma ember

Kezével beszél,

Vigyázz az előítéletekkel.

 

 

Negyedik epigramma

 

Igazgyöngy a könny,

Emberi érték.

Az elmorzsolható

Elviselhető,

A könny zápora

Valakinek fáj.

A fájdalom érték?

 

 

Ötödik epigramma

 

Egyesek kitalálták,

Ha meghalsz,

Másban tovább élsz.

Ez a lélekvándorlás.

Csak hát nincs lélek,

Mi vándoroljon.

A lélek absztrakció,

Puszta kitaláció.

 

 

Hatodik epigramma

 

Hiánybetegségben fogok meghalni.

Átnéztem számos listát a gúglon.

Az „emberi érték”-kel keresve,

És elvétve találtam csak a szerelmet,

A szeretet inkább. Úgy látszik,

Ez az állatok privilégiuma.

758 ezer találat.

 

AndrisFF•  2018. február 15. 08:45

Automatikus versek

Születésnapomra

Úgy ragad Rám a kor, míg Skarabeuszom a galacsinom görgeti. Szent Skarabeusz. A nap is így vonul felettünk, balról jobbra, meg nem unja az egyirányt. Az árnyékom jobbra hosszú, majd eltűnik, és aztán megint balra nyúlik. Így nő a galacsinom, két árnyék naponta rátapad.

 

Sand meg Chopin

George Sand rettenetesen szerette és kínozta a beteg Chopint. Ők ketten nem reméltek. De zenélt Chopin. Sand meg szivarozott. A füsttől levegőt Chopin nem kapott. Sand meg csak szivarozott.


Eszem-iszom

Az én eszem nem érdekes. Az iszom, iszákom annál inkább. Mi van benne? Pénz, amivel a jó bort kifizetem. Ez a hóbort. Csak jó bort. Perge Dani is ide jár. Meg Sobri Jóska. Ők nem isszák a bort, ha ócska. Kiürítenek minden iszákot. Sobri Jóskával parolázok. Parola, parla. Beszélj, beszélj, múzsám mindig remélj!

  

Sfumato

Chiaroscuro és sfumato. Ezek reneszánsz fogalmak. Az első a fény fontos szerepére vonatkozik. A második a kontúrok elkentségére. Ez itt mind megvan. Pregnánsan. Jellegzetesen. A szembogár az igéző. Lenyűgözve a néző. Legyen az nő vagy férfi. Az ember ezt nem érti. Minden férfi egy kis darab nő is. A nőkből a férfi a kis darab. Ezért lehet ily totális hatás. Mint minden, ez is csodás. Közben kiderül. Hogy kicsit hermafrodita mindenki. Magunkat kell leginkább szeretni!

  

Schiele

Modellek gömbölyödnek, gurulnak, testsúlypontjuk mindig a behatolás helyén. A behatolás az fontos. Szemmel, szervvel, szerelemmel. Ím, két nő gyönyörű rózsaszínben, egymáshoz simulva. Mindkettő szép lehetne, ártatlan, tiszta, de a konvenciók mocska rájuk kiterjed. Hisz kislányok még. Kár értük. Még a korhatárt nem érték el. Megbecsteleníti őket a közerkölcs. Ők nem tehetnek róla.

  

Aloé

És szippantani, és tapogatni, és megérezni, és megmérgezni, és elélvezni, és elélni ott... És hallgatni a dallamát, és elszórni a porát jelnek, és elvonni a látását tejnek, és elterelni a világot: MÁS NE LÁSSA! Meghalni és elalélni. Merni és remélni. Elkalauzolni a saját lényem helyére. ILULAALOÉILOÉTRAMPOSZTIÓNA.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom