Expolater blogja
Lengyel Patrik - Emberi akarattal
Ott álltam a konyhában,
Elmélyedve a sötét éjszakába,Azon gondolkodva,Milyen szabad lehettem volna.De csak az lehet szabad,Ki bír emberi akarattal,Az tudhatja milyen repülni,Vagy hatalmasat esni.
Túl sok a kétely,S nincs elég hitem,De ha van időm,Keresem az éltetőm.
Keresem, de mégsem lelem
Keresem azt kit szerethetek,
Keresem kivel boldog lehetek.
Találtam ki tetszik
S megtudtam keresztnevét.
Keresem név és kép alapján
Mégsem lelem sohanapján.
Megakarom ismerni
S egyben teljesen kiismerni.
Találtam mást is ki tetszik,
De Ő már mással eszik.
Kik tetszenek kinézetileg
Nem passzolnak eszmeileg.
Van ki idősebb s ez miatt nem lehet
Van ki jóval fiatalabb s nem értékeli versemet.
Nem akarok mást, csak boldog lenni
S büszkén felvállalni , ő már csak az enyém, ennyi.
Keresem, de mégsem lelem
Hiszem, hogy fiatalon is van szerelem.
Igaz és szép, boldog és nyugalmas.
Az sem baj, ha picit unalmas.
Ismerjen meg nyugodtan bárki,
Megpróbálok vele normálisan bánni.
Érdeklődési köröm eléggé tág,
Mégis lelkem még mindig fáj.
Unott idő
Idő mely telik s várakozik,
Mit várunk unalom s kínok között,
Nem figyel ránk, nem hall.Nem múlik gyorsabban.Csak ballag tovább unottan.Elaludtunk s kérjük. Itt már meghall.Álmunkban telik az idő leggyorsabban.Tovább állhatunk már. Nugodtan.
Éjjből nappal
Süvítő szél viszi messze hangom
Mikor ki kiáltom minden bajom.Holdfényben táncolnak a csillagokS tükröt tartanak az illatok.Frissen vágott fű s csorgó folyóMeleget árasztó égi tűzgolyó.Az éjszakat elröppen, mint egy madár,Eltörölve a kepzeletbeli határt.Kérte, hogy megszerettethesse magátS megértsék minden egyes szavát.Őrült, boldog, kíváncsi, csalfa,Hideg tüzet dobál, már-már alva.
Kora reggel
Kora reggel holtkóros faradtság
S frissen főzött keserű kávé illata,Netes emberek csöppnyi tapintata,Mint egy lázas bágyadtság.Hűséges ágyamtóé elszakító idő,Csontvelőket megremegtető vonzerő,Értesítések ezre már-már őrjítő,Túltenni magam rajta, hatalmas önerő.
Kóbormacskák civakodása,Rozoga rozsdás tetőn csattogó eső,Megannyi madár szomrú dalolása,Mint egy hosszas requiem.
Sötétszürke vastag felhők,Mint hatalmas pókhálóBorítja be az eget s közben felbőgA mélyben szunyókáló.
Hallgatván a kinti dallamokat,Pakolja kevsem a paplanokat.Magamhoz térítő kávé után,Egy croissant jön csupán.