Evamama blogja

A balerina

Gyönyörű szép nyári nap, felhő sincs az égen, az emberek  vidáman sétálnak, korzóznak a Duna folyó partján. A folyó 

szelíden folyik útján, csak egy-egy vitorlás és sétahajó  szakítja meg csendességét , nagy hullámokba öltve.

 A parton nagy a készülődés  az esti szórakozásra, mert egy kisebb búcsú akarja szórakoztatni az idelátogató  vendégeket.  

Már készülődnek a sátrak, vattacukros, lufifújó, céllövölde, állatsimogató , különböző mutatványos fellépők. Ettől azután megmozdult az egész városváros, kicsik és nagyok lázasan várják az eseményeket.

Ajnika és szülei is elkészültek a nagy estére és elindultak a folyópartra.

 A látnivaló annyi volt hogy nem győzték a fejüket jobbra-balra forgatni.

 A vattacukrost nem lehetett kihagyni és Ajnika egy nagy cukorfelhő mögé bújva sétált szülei mellett. 

A mutatványosok is elkezdték a cigánykerekezést, kézenállást, gólyalábon sétálást ami nagy tetszést aratott. 

Hát még a nagy lufifújó sátor.

- Ajnika válassz egy lufit! - szólt édesapja.

- Azt a piros szives lufit tessék nekem felfújni, jó nagyra! -szólt Ajnika az árusnak.

Az árus csak fújta-fújta jó nagyra. Mire megszólalt:

- Én felfújtam , de azután vigyázz rá mert ha csak egy picit fogod a kezedben, a lufi felszáll az égbe és ott már csak az angyalok játszhatnak vele.

- Vigyázni fogok rá ígérem!- felelte. Azzal tovább indultak a többi látnivaló felé.

Megérkeztek a céllövöldéhez és apuka nagy vágyat érzett, hogy valami szép ajándékot nyerjen kislányának, vagy az anyukának.

Hamar kért is egy labdát. Célzott vele és anyukának eltalált  vele egy szép virágos kendőt. 

- Nem ,baj !- mondta Ajnika, anyának nagyon kellett egy ilyen szép kendő.  Apa körbefonta anya nyakán a kendőt és tényleg szép lett.

Húú- a körhinta! Csak forgott körbe-körbe, egymásba tekeredve a hinták. Kacagás. sikoltozás, nevetés!

Tovább mentek. 

 Kicsit messzebb egy bohócot pillantottak meg.

 Kidőlt fán ült ,s mintha valami szomorú dalt énekelt volna.

Közelebb mentek és a bohóc arról énekelt, hogy :

-Van egy szép arany  hegedűm,

-húrjai már igen elnyűtt,

-vonója is csupa kóc,

-nem lehetek zenebohóc!-

Ajnika megsajnálta a bohócot,odament hozzá és így szólt:

- Ne sírj bohóc, nekem így is szép  a zenéd, játssz a hegedűn.

A bohóc  játszani kezdett a hegedűn, és nem is a dal számított, hanem ujra mosolygott, mert a kislány vidámságot csalt a szívébe. 

- Bohóc neked adom ezt a lufit , de fogd jó erősen nehogy elszálljon az angyalokhoz!  Azzal a kezébe nyomta a lufi szalagját.

A bohóc elfogadta és cserébe átnyujtott Ajnikának egy csillogó ezüstös dobozkát.

-Tedd el ezt a kis dobozt és majd ha hazaérsz, estefelé nyisd fel a tetejét.

Mosolyogva váltak el egymástól, Ajnika is megköszönte az ajándékot.

Besötétedett ,és elindultak hazafelé. Ajnika beszaladt a szobájába ,  odaszaladt az  ablakhoz, hogy a holdfénynél jobban lássa.  Felnyitotta az  dobozkát.

Gyönyörű szép dallam szállt ki belőle, a közepén egy aprócska balerina forgott, körbe-körbe a zenére. Nagyon tetszett neki a zene és a forgó balerina, mert egy álma volt a dobozba bezárva. Balerina szeretne lenni.  

 Az  ablak előtt a nagy piros szivecskelufi szállt fel az ég felé az angyalokhoz.

Az ablak alatt a bohóc integetett neki jóéjszakát kívánva.

Bebújt az ágyába, maga mellé tette  dobozkáját és elaludt. Álmában egy  tisztásra ébredt, ahol megjelent a balerina és kézenfogva együtt táncoltak . 

A mesének vége