Eva blogja

Aranylik a nap az ég peremén

Fény táncol a réten, a csend ölén.

 Madárdal ébreszt, a hajnal dalol

 Az álom a múltba már visszahajol.

Harmatcsepp csillan a fűszál hegyén

 Béke költözik a világ szívén.

 Az élet körforgása újra indul

 S minden gond a reggeli fénybe simul.

 Az óra ketyeg, s az idő tovaszáll

 Mint vándor, ki úton, meg-megáll.

 A percek csak gyűlnek, mint homok a kézben

 Eltűnnek lassan az életvizében.

De bárhogy is múlik a nappal és éj

 A szívünkben őrzött emlék oly mély.

 A múlandóságban van valami rend

 S a lélek ott él, hol az örök csend.