Virágzás

Élt egy kis hagyma a virágoskert szívében. Miután a Tavasz tiszteletét tette puha lábával a lugas növényei között, ő is felébredt álmából.

- Idén szép, és erős virágot hajtok. - harsogta a többi kis hagymának.

- Mindnyájan azok leszünk! - érkezett egy váratlan felelet az angyalszobor tövéből.

Örömmel töltötte el hagymánkat, hogy nem egyedül kell megtennie amit elhatározott. Hanem sok bajtársa is akad a környéken.

Teltek, múltak a hetek, beköszöntött a jó idő. Nyár már a szomszédból integetett, hogy lassan ő is érkezni fog.

Az apró bulbus* szárba szökkent. Hatlamas lelkesedéssel várta a kiteljesedést. Leváltak és oldalra hajlottak levelei, illetve szép, mosolygós bimbót növesztett a lágyszár végére.

Csodálattal telve figyelte a többi virágot, akik korábban hajtottak ki, és most teljes fényükben pompáztak. Sokuk szerelembe ejtette a szelet, volt aki a méheket. Olyan is akadt, aki egy másik virággal ölelkezett össze. Ezek a temperamentumos románcok a virágoskert vadonjában, minden arra tévedőt megígéztek. Napkeltétől napnyugtáig, szenvedélyes zümmögés, továbbá édes virágillat töltötte be az atmoszférát.

Suhantak a napok mint a róka a kert alatt, a bimbó pedig egyre cseperedett. Félelem foglalt helyet egyszerű kis lelkében.

- Te jó ég! Ki kellene nyílnom! Szeretnék a méhekkel ölelkezni, illatom pedig a természetnek adományozni. De... Mi lesz, ha nem sikerül és csúnya leszek? A dongók sem fognak megkörnyékezni? Elhervadok, mielőtt szerelembe eshettem volna én is. - agonizált magában.

Beköszöntött az este. Álomra hajtotta ő is a fejét. A fényes Hold, arcával végig mosolyogta a tájat és a kert lakóit. Ahogy érkezett, úgy tért nyugovóra ő is. A nap fényes sugaraival köszöntötte a reggelt.

A bimbócska megelégelte a siránkozást. Gondolta bátor lesz, és megmutatja magát végre a világnak.

Gyönyörű színpompás szirmok sziluettje bontakozott ki a látvány hevében. Csinos selyemruhája az emberi szív számára is kedvesnek tűnt. Elrabolt minden tekintetet.

Illata odavonzott minden méhet, dongót, apró beporzót. Szerelembe esett maga is az élet körforgásával.

- Ha nem merek kinyílni, akkor soha nem élem át ezt a csodát. Soha nem fogok kiteljesedni. - gondolta magában, és kecsesen megadta magát a Nyár simogatásának.

Ne feledd, te is ki tudsz "virágozni". Soha nem késő, hiszen bármikor be tud köszönteni a te életedben is a változás. Ahogy a piciny hagymának, ugyanúgy nekünk is lehetséges a kiteljesedés. Csupán nyitottnak kell lennünk rá, mint a bimbónak a Nyár hívására.

/Róth Lajos/

*A hagyma megfelelője orvosi nyelven.