Veréb

Veréb

Aki nem akar dolgozni, azt én nem kedvelem,

mélyre eltemetem, víztelen kútba dobom kötelét

s a csigának sem kell nyöszörögnie, mint mikor

felhúznánk a tiszta víz vödrét, az életed adó víz ízét.

Elfelejtem, hagy merengjen tettének csúfságán,

de nincs lelkiismeret, mi változást idézne benne

maradandón. Jön majd más, s az önérzet hatalmas

ereje meggyőzi az erkölcsi mutatót merre tekintsen.

Lefelé, hat óra és tizenkét óra közé mutat folyton,

Áthalad a fájó szíven, és vissza a vérző középponton.

Örök életre, fogságra ítélve az idő folyását, a lélek-

vándorlást megakasztva, időtlen időre bezár.