Szegmensek

Szegmensek


Csámcsogva kacsázik egy kő a tavon,
Fodrokat képez rajta a pillanatnyi érintés,
S míg el nem alszik az erőnek hulláma,
Aprócska faleveleit, ölébe veszi Szent Anna.


Szorgos kobzos pengeti lantját az égen,
Hangjegyekként lebegnek tovább a bárányfelhők,
Hogy megtalálják szívének elveszett akkordját,
És az igaz szerelemnek elszakadt húrját.


Ropogva sírnak a fák a kandallókban,
Gazdag szél táplálja csiklandozó vágyukat,
Mert éhesek, falánkság kínjában szenvednek,
Másképpen nem tudnak létrehozni fészkeket.


Segít nekik a sokszor morgó öreg föld,
Tanácsokkal látja el fiatalabb testvéreket,
Vagy csak megvendégel mindenkit,
Ahogy helyet biztosít nekünk, embereknek is!