Megtörtek

Mert pótlékok vagyunk a gyenge testek mellett,
kik hazug mosolygással jelzik maguk biztonságát,
S gyalog módjára húznak hátunkra az istránggal,
Hogy ők szabhassák meg az elkövetkezendő útnak
Hosszát, a képmutató bitumennek valóságát.

Pajzsok mögött tartják csonthéjas elméjüket,
Darabokban adják át magukat a másik félnek,
Nudlit terítve ki, a vendég mély tányérjára,
Ízetlenül tálalva, vakon színlelt érzelmeiknek,
hála, hogy nem találják helyüket a világban.