Kedves ellenségem

Kémlelem a rejtélyes nő lapját az oldalon,
S nem lelem hol kap ő nagy pofont.
Csak mélán néz előre, boci szemekkel,
És kémleli kibe lehet szerelmes.

Bizonytalan hölgy kopogtat ajtómon,
S közeledik felém a kulcslyukon.
Nono, nem így ismerkedünk kérem,
Vedd le csak a méreteid szépen.

Ott állt előttem a meztelen valóság,
És reménykedtem, hogy nem a számla vár.
Ugyan! - ostoba ember voltam akkor,
Mert egy nő sosem lesz kebelén megfogható.

Lassan szövi hálóját mint a pók,
Kínt és szenvedést okoz,
Majd felfal a rabszolgaság mételye,
És nem leszek többé örökre.