Essran_Rothmor blogja

Vers
Essran_Rothmor•  2021. december 16. 20:18

Merre tovább?

Ha Megfog a frissen nyomott könyv érdes papírja, s 

érzem a benne lüktető antik hatást. Borostás tapintás!

Akkor is, ha tudom, hogy nem lesz örök életű szív 

a mélységiben lapozgató, lobogó láng. Hanem közvetlen

intelligenciával élő napszámosként adja ki magából történetét.

Odaadva magát mindenkinek, szemérmetlenül, egy-egy oldalba,

ütött-kopott, szenes buga darabkájaként. Fekete vonatba állva a

sok-sok vagonnyi életkép, s a megannyi szép nyár és hideg tél. 

Pöfögő életből gyűrt hajtotta ködmozdony a vezér, és az ismeretlen

hüvelykujj, mi sordódva, fűzi le réteges ruháját szedi s adja

tovább a hírt, fák gyűrűinek korát s lenyomatát.

Merre tovább? Hova vihet, szalaszt, az ég s érzelem? 

Ne tovább... 

Essran_Rothmor•  2021. december 12. 19:42

Vár! A vállas oltalom, mi téglák családja,



sablon testeknek, könyvet bújó, kockuló
világa. S a vár! Mégis áll. Rajta-benne a
sok-sok rokon, szemük hasznot hajtva,
mindegyikük egy-egy repülő pofon. S
Tartásuk masszív ingakő, izgő-mozgó
sziklaszírt, csipkés meredély, utókort
megszégyenítő, elárvult kenyérhéj.

Szarus, gyertya hüvelyek kipárolgása,
Emlékkép! Idillien fürösztő csavargás. S
az üveges urnákba, az omlós pikkelyek hada,
széteső, tapinthatatlan benyomás, korongozó
kívánság. És matt színük, állandó mécsfény világát őrzi.

Szenes törökülésben elmélkedő, tespedt fekete
homokozók, modortalan bástyák és bárók. Vár?

Essran_Rothmor•  2021. október 14. 18:09

Lakatlan jelenés

Hogyan él a megosztott csőcselék?
Hentespultban pirul a kártyázók apróléka,
vörös ingbe bújtatott csencselők gyöngyei,
füst olajban, matt festményen öblös részegnek
könnyei.

S a dadogó idegességben megbúvó
éhség, vad dühben kiteljesedő méreg.
Frappáns szavaknak míves szivárványa.
Ó merre vagy ibolyakék égnek fellegvára!

Isten! Látsz még reményt? Ostoba értelmükben vergődő,
embereket? Kitaszított, üldözött sapienseket?
Vagy elbújsz, továbbra is? Elfordulsz tisztes hited elől,
s halandó sorsukat az enyészet pókhálójába temetül.

Essran_Rothmor•  2021. október 12. 06:47

Édesanyám


Nem készülünk el erőnkkel, s nem is várunk.
Harcolunk. Az utolsó cseppekért, egy arra lelógó
hajtincsért, széthúzott függönyök közt szállingózó
morzsákért, mit köd kezével szórt felénk a sors, s
felvéve őket tápláljuk magunkban az őrlángot.
Heves, hő csatákban helyt állva, a titkok ispotályával
felhagyva, születik újjá, a bátorság magja.
S ott volt mindig benned. A bölcs tanító, a higgadt
keret, s benne a vászon, színek s érzések, motiváció.
Korongon s kemencében, kéz formálta rajzok és
szobrok, X-el vágott ruhadarabok. Élő képet alkotó
ablakokban, teremtendő lények. Vitorlák. Hamu sárgák,
fehér fények, fekete s bordó gyümölcsű növények.
Mind velünk vannak, és az élet visszavár téged,
Édesanyám!

Essran_Rothmor•  2021. október 6. 19:30

Utazunk

Táncolj pejkó, húzd a bricskát,
ráncigáld a kantár túlsó szárát,
s az ostor akkor alszik tovább.

Peckesen állva pihenget, a nagy
áll tetején, a bakon egy sípban,
feszülő teste támolyog.

Szél cibálja a spiccen utazó martalóc
bokszolót, szorítja végét, hullámzik
nadrágja, ahogy gördül a vén kerék.

S a tengely, a magányos lőcs, nyers gyufaszál,
oldalain tart, egy-egy, pálcás, hulla hopp karikát,
nejét s gyermekét, lendítve át a görögök felszínén.