Essran_Rothmor blogja

Perifériára szorult lelkek vagyunk,

Hol, sűrű cseppekben folyt a könny,

S becsületünk sok csorbát szenved,

Hogy életünk hossza, legyen a legszebb.

Gagyognak a zöngés-zöngétlen párok,

némán tátogó halaknak fejei csücsörítenek,

S a lényegi mondandót csak az írógép

lüktető kattogása tolja, betűről betűre,

balról  jobbra.

Kocsonyás, sikamlós talajon csúszunk,

mint hatalmas amőbák a táplálékért.

Bekebelez, nem enged semerre,

csak ha erőszakot táplál be az elme.

Kínzó fájdalom ér, ha lenyelnek,

Mert ellöknek, s megemésztenek.

Fogysz  bőszen, s a lelked apad,

Mert útvesztőbe engedted magad.

Rézsút vágják beléd a kardok élét,

hogy a forradás kacska legyen és

roncs idegek hálózata tömje be a rést.

Sorvadjon el végre minden idegvégződés!

Hatalom hálójában


Szép homályban tapossuk a malmok kerekeit,
Hol a szegények kopnak, mint smirgli a felületen,
Buzgó felügyelők csapkodva, acsarkodnak ránk,
Mert a termelékenység nem szenvedhet hiányt.

Csak a nagy számok, és statisztika az emberi élet,
Mert tintaként születik újjá a hezitáló nemzet,
Betömött szájak, mik motyogó falkává válnak,
De hangjuk sosem éri el a politizáló fellegvárat.

Rugalmatlan rendszer alkotja világunk éveit,
És hasadó anyagként bontjuk országunk értékeit,
Szándékosan bombázzuk saját elveink valódiságát,
Hogy a tudatlan én, sose legyen tudatos barikád.

Fen költ, s szabad demokrácia a mienk ma,
Döglődő gazdaság, és enyészet posványa,
És mit épít a bérmunkások lázongó hada?
Kocsit, stadiont, bármit ami nem üzen hadat.

Mit adjunk mi még szegény hús/vér emberek?
Sarcot! - jóvátételként csillogó hullahegyeket!
Adóba, s hitelbe folyt a gyarló rendszergazda,
Hogy mi legyünk a szabadság utolsó hírmondója. 

„ Nem oda Buda! ”

Legyél hű magadhoz magyar!
Mert nemes penésztől didereg az ugar,
Bérbe vehető a vén adatbázis,
Nem csak hazudik, csinál az mást is!

Ujjong az értelmiség a szezon kezdetekor,
Nem tudni melyik csapat viszi, az újonc, 3/3-as
Draftot. A fogadóirodák sem fogadnak dislikeot,
Csak számolgatják a leendő profitot.

Ki mondja meg a derék honvédnak,
Melyik lábára húzza fel, vasalt bakancsát!
Baljára, jobbjára, vagy tegyen fel
Kopasz fejére, marad még usánkát!

Milyen úrnak tesztek hűségesküt?
Aki blöff virágok százaival a váralagút
Közepén vár, hol madár se jár, csak félhomály!
S jól képzett mesterlövész
Felügyeli a felavatást!

S ha nem jól választ az ember!
Alagsorban dísznövényként figyel,
Faragott szarkofág őrzi utolsó pózát,
Prézliben forgatott szilánkja,
Adja a holt nyelv titkos kódját.