Édesanyám

Nem készülünk el erőnkkel, s nem is várunk.
Harcolunk. Az utolsó cseppekért, egy arra lelógó
hajtincsért, széthúzott függönyök közt szállingózó
morzsákért, mit köd kezével szórt felénk a sors, s
felvéve őket tápláljuk magunkban az őrlángot.
Heves, hő csatákban helyt állva, a titkok ispotályával
felhagyva, születik újjá, a bátorság magja.
S ott volt mindig benned. A bölcs tanító, a higgadt
keret, s benne a vászon, színek s érzések, motiváció.
Korongon s kemencében, kéz formálta rajzok és
szobrok, X-el vágott ruhadarabok. Élő képet alkotó
ablakokban, teremtendő lények. Vitorlák. Hamu sárgák,
fehér fények, fekete s bordó gyümölcsű növények.
Mind velünk vannak, és az élet visszavár téged,
Édesanyám!